— Csupancsak Karellen.
— Uristen! Biztos vagy benne?
— Eleg biztos sejtesem van rola. Az ernyo tuloldalan, korulbelul ket meter tavolsagban ul vagy all, vagy tudom is en, mit csinal. Ha egy kicsit jobb lett volna a felbontokepesseg, akar meg a meretet is kiszamithattuk volna.
Stormgren vegyes erzelmekkel bamulta a nyom eppen hogy csak kiveheto gorbuletet. Mindmostanaig nem volt bizonyitek arra, hogy Karellennek materialis teste is van. Meg ez is csak kozvetett bizonyitekkent volt elfogadhato, de kerdezes nelkul tudomasul vette.
— A masik feladatunk az volt — folytatta Duval —, hogy kiszamitsuk az ernyo kozonseges fenyatereszto kepesseget. Szerintunk van rola egy esszeru elkepzelesunk, persze ha tiz tenyezobol eggyel nem szamoltunk, az meg nem tragedia. Te mindenesetre tudod, hogy olyan uveg, amelyen csak egy iranyban lehet atlatni, valojaban nem letezik. Itt egyszeruen csak a feny elrendezodeserol van szo. Karellen egy elsotetitett szobaban ul, te pedig meg vagy vilagitva… ennyi az egesz! — Duval nevetgelt magaban egy sort, majd kivagta: — Nos, mi ezt fogjuk megvaltoztatni!
Benyult az iroasztalaba, pontosan olyan keppel, ahogy a buvesz szokott egy alomnyi feher nyulat elovarazsolni, es kihuzott belole egy tulmeretezett elemlampat. A lampa vege kiszelesedett, s amikor bekapcsolta, az egesz ugy nezett ki, mint egy oblos torku puska.
— Nem olyan veszelyes, amilyennek latszik — vigyorgott Duval. — Nem kell mast csinalnod, mint a kepernyonek nyomni a veget, es meghuzni a ravaszt. Akkor egy tiz masodpercig tarto rendkivul nagy hatasu sugarat bocsat ki; te ez ido alatt vegigpasztazod a szobat, s alaposan megnezel mindent. A feny athatol majd az ernyon, es gyonyoruen megvilagitja a baratodat.
— Nem okoz kart Karellenben?
— Nem, ha alacsonyra celzol, es ugy mozgatod folfele. Akkor lesz ra ido, hogy a szeme megszokja.
Feltetelezem ugyanis, hogy hasonlo reflexei vannak, mint nekunk, es nem az a celunk, hogy megvakitsuk.
Stormgren ketkedo arccal nezett a fegyverre, s a sulyat latolgatta a tenyereben. Az elmult hetekben sokat furdalta a lelkiismeret. Karellen mindig szeretettel kozeledett hozza, az o nemritkan gyilkos oszintesege ellenere, es most, amikor egyutt toltott idejuk a vegehez kozeledett, semmi olyant nem akart csinalni, ami megronthatta volna kettejuk kapcsolatat. De a felugyelo megkapta a kello figyelmeztetest; es Stormgren szentul meg volt gyozodve rola, hogy ha rajta mulott volna, Karellen mar regen megmutatkozott volna elottuk. Most tehat az o erdekeben is meg kell hozni a dontest amikor veget er az utolso talalkozasuk, Stormgren bele fog nezni Karellen arcaba.
Felteve persze, hogy Karellennek van arca.
Az az idegesseg, amit Stormgren eloszor erzett, mar regen elmult. Majdnem mindig Karellen beszelt, olykor meg bonyolult kormondatokat is megengedve maganak. Stormgren valaha ezt csodalta benne a legjobban, mert Karellen szamtalan kepessege kozul ezt tartotta a legmeglepobbnek. Ma mar nem tartotta olyan bamulatosnak, mert tudta, hogy ez is a puszta ertelem muve volt, mint a felugyelo legtobb kepessege, es nem igenyelt semmifele kulonos tehetseget.
Karellennek boven jutott ra ideje, hogy irodalmi megfogalmazasra torekedjen, mikozben gondolatait lelassitotta az emberi beszed leptekere.
— Folosleges, hogy akar te, akar az utodod kulonoskeppen aggodalmaskodjatok a Szabadsag Liga miatt, meg ha felocsudik is mostani levertsegebol. A mult honapban nagyon csendes volt, es bar ujra fel fog elenkulni, nehany evig meg nem jelent veszelyt. A Liga valojaban nagyon hasznos intezmeny, tekintve, hogy mindig erdemes tisztaban lenni azzal, hogy mit csinal az ellenseg. Ha egyszer penzugyi nehezsegei tamadnanak, talan meg szubvencionalnam is.
Stormgrennek gyakran okozott nehezseget, hogy eldontse, mikor trefal Karellen. Igy aztan rezzenestelen arccal hallgatta tovabb a masikat.
— A Liga a nagyon kozeli jovoben egy masik ervet is el fogja vesziteni. Volt abban egy jo adag kritika is, ha nemikepp gyermekes is, hogy te az elmult evekben olyan kulonleges helyzetet foglaltal el. A hivatalba lepesem elso napjaiban nagyon ertekesnek tartottam, de most, hogy a vilag elindult abba az iranyba, amelyet kijeloltem a szamara, ez a helyzet megszuntetheto. A jovoben csakis kozvetett modon fogok erintkezni a Folddel, es a fotitkari tisztseg ujra kozelithet az eredeti formajahoz.
Az elkovetkezendo otven evben szamtalan valsag lesz, de el is mulnak mind. A jovo kepe eleg tiszta, s egy napon az osszes nehezseg feledesbe merul majd — meg egy olyan faj szamara is, amelyik olyan hosszu emlekezetu, mint ti vagytok.
Az utolso szavakat olyan kulonos nyomatekkal ejtette ki, hogy Stormgren megdermedt ulteben. Abban biztos volt, hogy Karellennek nincsenek veletlen elszolasai, s hogy meg a meggondolatlansagai is tobbtizedes pontossaggal ki vannak szamitva elore. De kerdesekre nem volt ido — nyilvan amugy sem kapott volna rajuk valaszt —, a felugyelo ujra temat valtoztatott.
— Sokszor kerdezoskodtel a hosszu tavu terveinkrol — mondta. A Vilagallam megalapozasa termeszetesen csak az elso lepes. Te meg latni fogod a megvalosulasat, de a valtozas oly eszrevehetetlen lesz, hogy csak kevesen figyelnek majd fel a bekovetkezesere. Egy lassu konszolidacios idoszak kovetkezik ezutan, amely alatt a fajod felkeszul rank. Ezutan jon csak el az a nap, amit megigertunk. Sajnalom, hogy te mar nem leszel ott.
Stormgren szeme nyitva volt, de a tekintete messze a kepernyo sotet valaszfalan tulra szegezodott.
Belebamult a jovobe, elkepzelte a napot, amit o mar nem fog latni, azt a napot, amelyen a fokormanyzok oriashajoi vegre leszallnak a Foldre, s megnyilnak a varakozo vilag elott.
— Azon a napon — folytatta Karellen — az emberiseg at fogja elni azt, amit csak egyfajta pszichologiai diszkontinuitasnak nevezhetnenk. De ez nem jar egyutt semmifele maradando karosodassal; ama kor emberei teherbirobbak lesznek a nagyapak nemzedekenel. Mi reszesei leszunk az o eletuknek is, s ha meglatnak bennunket, szamukra mar nem leszunk olyan… kulonosek, mint szamotokra lennenk.
Stormgren meg sohasem talalta Karellent ilyen elmelkedo hangulatban, de ez nem lepte meg. Nem hitte, hogy nehany vonasnal valaha is tobbet ismert volna meg a felugyelo szemelyisegebol; az igazi Karellen ismeretlen, s talan megismerhetetlen volt az emberi lenyek szamara. Stormgrent ismet elfogta az erzes, hogy a felugyelot valojaban masvalami erdekli, s hogy eppoly konnyeden, mondhatni, mellekesen iranyitja a Foldet, mint amikor egy haromdimenzios sakkmester damajatekot jatszik.
— Es azutan? — kerdezte halkan.
— Akkor vegre hozzafoghatunk az igazi munkankhoz.
— Gyakran toprengtem rajta, vajon mi lehet az. Hogy rendbe rakjatok a vilagunkat, es megneveljetek az emberi fajt, az csak eszkoz lehet — de bizonyara van valami celotok is. Hogy egyszer meg kijussunk az urbe, es meglassuk a ti vilagegyetemeteket, es talan segitsunk nektek a celjaitok elereseben?
— Igy is felfoghatod — valaszolta Karellen, s a hangjabol most felreerthetetlenul kicsendult valami megmagyarazhatatlan szomorusag, ami furcsa modon felzaklatta Stormgrent.
— Es ha vegul megsem sikerul az emberkiserletetek? Mi magunk is jartunk mar igy, amikor primitiv emberfajtakkal vegeztunk kiserleteket. Gondolom, olykor ti is el szoktatok bukni, igaz?
— Igaz — felelte Karellen olyan halkan, hogy Stormgren alig hallotta. — Mi is el szoktunk bukni.
— Es olyankor mit csinaltok?
— Varunk… aztan ujra megprobaljuk.
Ezutan egy korulbelul ot masodperces szunet kovetkezett. Amikor Karellen ujra megszolalt, olyan varatlan volt, amit mondott, hogy Stormgren eloszor fol sem fogta.
— Isten veled, Rikki!
Karellen tuljart az eszen — lehet, hogy mar el is kesett. De Stormgren benultsaga csak egy percig tartott, aztan egy villamgyors, jol begyakorlott mozdulattal lekapta a langpuskat, es belevagott vele az uvegbe.
A fenyok majdnem a to partjaig lehuzodtak, csak egy par meteres fuves savot hagytak szabadon a part menten. Estenkent, ha eleg meleg volt, kilencven eve ellenere Stormgren vegigsetalt rajta egeszen a kikotohelyig, ahol elnezte, hogyan tunik el a napfeny a viztukorrol, majd — meg mielott az erdobol kiszabadult volna a huvos esti szel — visszatert a hazba. Sok oromet lelte ebben az egyszeru szertartasban, s addig nem akart felhagyni vele, amig megvolt hozza az ereje.
