—, hogy a tetlenseg addig nem jelent bunos allapotot, amig nem korcsosul tunyasagga.
Barmilyen problemakat rejt is magaban a jovo, az emberiseg szamara az ido meg nem jart olomlabakon. A neveles alaposabba, s az idoben elhuzodobba valt. Kevesen hagytak oda az iskolat huszeves koruk elott, es ez meg csak az elso fokozat volt, mert rendes korulmenyek kozott — miutan a fiatalok utazgatassal es elmenyek gyujtesevel kitagitottak a latokoruket — huszonot eves korukban meg legalabb harom evre visszatertek az iskolaba. Minden bizonnyal eletuk hatralevo reszeben idonkent ujra meg ujra reszt vettek tudasfrissito kurzusokon azokbol a targyakbol, amelyek kulonosen erdekeltek oket.
A tarsadalom eleteben sok valtozast idezett elo az, hogy az ember tanuloideje atnyult a fizikai felnotte valas kezdeten tulra. Nehany ilyen valtozasra nemzedekek ota szukseg lett volna mar, de az elozo korszakok nem akartak szembenezni a kihivassal — vagy ugy tettek, mintha az nem is letezne. Kulonosen a nemi erkolcsok mindeddig teljesen egyseges szerkezete valtozott meg radikalisan. Valosaggal darabokra zuzta ket olyan talalmany, mely — akarmilyen mulatsagos — kizarolag emberektol szarmazott, es semmi koze nem volt a fokormanyzokhoz.
Az egyik egy teljesen megbizhato oralis fogamzasgatlo volt, a masik pedig egy hasonlokeppen csalhatatlan modszer az apasag megallapitasara — a ver reszletes elemzo vizsgalata alapjan jutott el az ujjlenyomat— biztonsagu eredmenyhez. E ket talalmany ellenallhatatlan hatast gyakorolt az emberi tarsadalomra, amennyiben elsoporte a puritan nemi eltevelyedes utolso maradvanyait is.
Oriasi valtozast jelentett meg az uj tarsadalom rendkivuli mozgekonysaga is. A legi kozlekedes tokeletesedesevel mindenki szabadon utra kelhetett barhova, ahova pillanatnyi szeszelye diktalta. Az egen tobb hely volt, mint az utakon eleddig barmikor, igy aztan a huszonegyedik szazad egy nagyobb skalan megismetelte azt az amerikai teljesitmenyt, amikor egy egesz nemzet ult autoba. Azzal a kulonbseggel, hogy most a vilag kapott — szarnyakat.
Igaz, nem a szo szoros ertelmeben. A kozonseges maganrepuloknek vagy legikocsiknak egyaltalan nem volt szarnya, sem semmifele lathato iranyitofelulete. A regi helikopterek otromba forgolapatjai is eltuntek. Pedig az ember nem fedezte fol az antigravitaciot; e legvegso titkot a fokormanyzok megtartottak maguknak.
Legikocsijat olyan erok hajtottak, amelyek mukodeset a Wright fiverek is megerthettek volna; gepeit sugarhajtas vitte es tartotta meg a levegoben. Amit nem erhetett volna el a fokormanyzok semmifele torvenye vagy rendelete, megtettek ezek a mindenutt jelen levo kis legikocsik: ledontottek az utolso korlatokat is, melyek az emberiseg kulonbozo torzsei kozott meg fennalltak.
Melyebben gyokerezo dolgok is elmultak. Az emberek tokeletesen biztonsagos korban eltek. A fokormanyzok eljovetele elott meglevo hitek kozul csak a purifikalt buddhizmus egy formaja — talan minden vallasok legszigorubbika — maradt meg. A mindenfele csodakon es megvilagosodasokon alapulo vallasok teljesen osszeomlottak. A bomlas folyamata mar a muveltseg emelkedo szinvonalaval parhuzamosan is erezheto volt, de a fokormanyzok meg jo ideig nem foglaltak allast a kerdesben. Karellent ugyan gyakran kertek, fejtene ki velemenyet a vallasrol, de o csak annyit mondott, hogy az ember hite mindaddig maganugy, amig nem akadalyozza vele masok szabadsagat.
A regi hitek bizonyara meg nemzedekekig fennmaradtak volna, ha nem szol kozbe az emberi kivancsisag.
Mindenki tudta, hogy a fokormanyzoknak szabad bejarasuk van a multba — a torteneszek fol is kertek idonkent Karellent, hogy dontson el valami reges-regi vitat. Elkepzelheto, hogy o egyszer csak megunta a sok kerdezoskodest, de meg ennel is valoszinubb volt, hogy pontosan tudta, milyen eredmennyel jar majd a nagylelkusege…
Az eszkoz, amit tartosan a Vilagtortenelem Alapitvany rendelkezesere bocsatott, mindossze egy televizios keszulek volt, amelynek rafinalt gombjai a ter-ido koordinatait voltak hivatva beallitani. A keszulek egy sokkalta bonyolultabb gep tartozekakent mukodhetett Karellen hajojan, meghozza olyan alapelvek szerint, amelyeket meg csak elkepzelni sem tudott senki. Az ember csak beallitotta a gombokat, s ezzel ablakot nyitott a multra. Joforman egyetlen pillanat alatt elerhetove valt az elmult otezer ev teljes emberi tortenelme. A tavolabbi multba mar nem ert el a gep, s az elerheto idotartomanyban is elkepeszto urok mutatkoztak — akar termeszetes okokbol, akar a fokormanyzok tudatos cenzurazasa kovetkezteben. Bar minden epelmeju ember szamara kezdettol fogva nyilvanvalo volt, hogy a vilag minden vallasos tanitasa nem lehet igaz, a megrazkodtatas megiscsak sulyos volt. Az emberek felfedeztek valamit, amit se ketsegbe vonni, se letagadni nem lehetett: a fokormanyzok ismeretlen, buvos ereju tudasa fenyeben meglattak, hogyan szulettek valojaban a vilag nagy vallasai. A legtobbjuk szamara nem volt eleg a kezdeti nemes es ihleto szellem… Napok alatt lefoszlott az isteni termeszet az emberiseg sok-sok messiasarol, s az igazsag konyortelen es szenvtelen fenyeben a ketszer ezer esztendon at milliokat elteto hitek ugy illantak el, mint a hajnali harmat.
Az altaluk hirdetett Josag es Gonoszsag hirtelen a mult lomtaraba kerult, hogy tobbe semmifele hatassal ne legyen az emberek gondolkodasara.
Az emberiseg elveszitette osi isteneit, es eleg oreg volt ahhoz, hogy ne keressen maganak ujakat.
A vallas bukasaval parhuzamosan lehanyatlott a tudomany is ambar erre meg kevesen jottek ra. Rengeteg szakember volt, de keves olyan eredeti elme akadt koztuk, aki ki tudta terjeszteni az emberi tudas hatarait. A kivancsisag megmaradt, s volt szabad ido, melyben az elobbi kielegulhetett, de az alapveto tudomanyos kutatasokbol mar hianyzott a sziv. Haszontalansagnak tunt egy egesz eletet foltenni olyan titkok kutatasara, amelyeket a fokormanyzok talan mar korszakokkal elobb folfedtek.
E hanyatlast reszben leplezte a leiro tudomanyok, mint peldaul a zoologia, a botanika, a megfigyelo csillagaszat hihetetlen felviragzasa. Soha ennyi amator tudos nem elt meg a vilagon, aki a sajat kedvere gyujtogette az adatokat — es ilyen keves teoretikus, aki elboldogult volna ezekkel az adatokkal.
A feszultsegek es konfliktusok megszunese egyben az alkotomuveszetek veget is jelentette. Rengeteg eloadomuvesz volt, amatorok is, hivatasosok is, de nemzedekeken keresztul nem akadt igazan kimagaslo uj mu sem az irodalomban, sem a zeneben, sem a festeszetben, sem a szobraszatban. A vilag tovabbra is egy soha vissza nem tero mult dicsosegebol elt.
De ez legfoljebb csak egy-ket filozofust aggasztott. A fajt tulsagosan lekototte az ujonnan megtalalt szabadsag izlelgetese, igy aztan nem latott tul a jelen oromein. Vegre-valahara megvalosulni latta az Utopiat; s az ujdonsag varazsat meg nem kezdte ki minden utopiak fo-fo ellensege — az unalom.
Lehet, hogy a fokormanyzok erre is tudtak megoldast, mint minden egyeb problemara. Nem sejtette senki — pedig egy egesz eletnyi ido telt mar el a megerkezesuk ota —, mi lehet a vegso celjuk. Az emberiseg megszokta, hogy megbizzon Karellenben es tarsaiban, s hogy szo nelkul elfogadja azt az emberfolotti onzetlenseget, amely oly sokaig elszakitja oket az otthonuktol.
Mar amennyiben valoban onzetlenseg volt. Mert azert akadtak meg nehanyan, akiket toprengesre kesztetett, hogy vajon a fokormanyzok celjai valoban mindig egybeesnek-e az emberiseg igazi erdekeivel.
Amikor Rupert Boyce szetkuldte a partira szolo meghivokat, azoknak bizony tekintelyes tavolsagokat kellett megtenniuk. Hogy csak a lista elejen allo vendegeket nezzuk: itt voltak peldaul Fosterek Adelaida-bol, Schonbergerek Haitirol, Farranek Sztalingradbol, Moraviaek Cincinnatibol, Ivankoek Parizsbol es Sullivanek valahonnet a Husvet-szigetek kozelebol, pontosabban negy kilometerrel alattuk, az ocean fenekerol.
Megtiszteltetesnek vehette, hogy harminc vendeget hivott meg, es negyven jott el — ahogy azt nagyjabol elore latta. Egyedul Krausek hagytak cserben, ok is csak azert, mert megfeledkeztek a nemzetkozi datumvonalrol, es huszonnegy oraval kesobb allitottak be.
Delre mar egesz kis repulogep-gyujtemeny sorakozott fol a parkban, s a keson erkezok jo sokat gyalogolhattak, miutan leszallohelyet talaltak maguknak. Ok mindenesetre igy ereztek e felhotlen egbolt alatt, ahol a barometer szaztizet mutatott. A jarmuvek kozott akadt mindenfele, az egyszemelyes Fempoloskatol a csaladi Cadillacig, amely mar inkabb hasonlitott holmi legi palotahoz, mint praktikus jarmuhoz. De ebben a korban a vendegek tarsadalmi helyzetere vonatkozolag semmifele kovetkeztetest nem lehetett levonni abbol, hogy milyen jarmuvon utaztak.
— A haz csunya — allapitotta meg Jean Morrel, mikozben a Meteor csigavonalban szallt lefele. — Olyan, mint egy doboz, amire raleptek.
George Greggson, akiben regimodi idegenkedes elt az automatikus leszallas irant, igazitott egyet a sebessegszabalyozon, s csak aztan valaszolt: — Nem tisztesseges dolog ebbol a szogbol megitelni — mondta a maga belato modjan. — Lehet, hogy odalentrol egeszen maskent fest. Jaj nekem!
— Mi a baj?
