es Benny egyaltalan nem reagaltak. Jean becsukta a szemet, mint aki elaludt. Rashaverak elorehajolt, hogy Rupert valla folott lelasson az asztalra. Es a korong elindult.

Amikor ujra megpihent, rovid csond kovetkezett, majd Ruth szolalt meg kisse tanacstalanul: — Mit jelent az, hogy OFF 549 672?

De valaszt mar nem kapott, mert ebben a pillanatban George kialtott fol ijedten: — Gyertek, segitsetek Jeannek! Azt hiszem, elajult!

* * *

— Meselj nekem errol a Boyce nevu emberrol — szolt Karellen. Persze a felugyelo nem pontosan ezeket a szavakat hasznalta — az altala kifejezett gondolatok valojaban sokkal bonyolultabbak voltak. Ha tortenetesen ember is van a kozelben, az csak kurta es gyorsan valtozo hangkitorest hallott volna, olyasmit, mint amit a nagy sebessegu morzekeszulek hallat. Noha sok felvetelt keszitettek mar a fokormanyzok beszederol, rendkivuli osszetettseguk miatt meg egyet sem sikerult elemezni. Ha akadt is volna valaki, aki a nyelv elemeit mesteri fokon elsajatitja, a sebesseg teren senki sem tarthatott lepest a fokormanyzokkal, amidon ok egymassal tarsalogtak.

A Fold felugyeloje hattal allt Rashaveraknak, s kibamult a Grand Canyon szinektol harsogo szakadekaba. A tiz kilometerrel arrebb levo, a tavolsagtol alig elmosodottabb teraszos hegyoldalak elnyeltek a nap minden erejet. Tobb szaz meterrel lejjebb annal az arnyekos meredeknel, melynek peremen Karellen allt, malhas oszverek sora kanyargott lassan a volgyfenek fele. Kulonos, gondolta Karellen, hogy mennyi ember ragad meg mind a mai napig minden alkalmat, hogy visszaterjen a kezdetleges modszerekhez. Toredeknyi ido alatt leerhetnenek a kanyon fenekere, meghozza sokkal kenyelmesebben, ha ugy akarnak. Ok megis szivesebben zotyogtetik magukat olyan osvenyeken, melyek a latszatnal semmivel sem biztonsagosabbak.

Karellen egy eszrevehetetlen mozdulatot tett a kezevel. A latkep elhalvanyult, majd eltunt a szeme elol, nem hagyva maga utan mast, mint egy meghatarozhatatlan melysegu, arnyba borult uresseget. A felugyelo immar ujra itt allt irodaja es pozicioja valosagaban.

— Rupert Boyce kulonos ember a maga modjan — kezdte Rashaverak. — Az a munkaja, hogy az Afrikai Forezervatum egyik kiemelt teruleten gondoskodjek az allatok minden kenyelmerol. Hatekony munkat vegez, nem vitas, es erdekli is, amit csinal. Mivel sok ezer negyzetkilometernyi teruletre kell felugyelnie, a kikolcsonzott tizenot nagylatoszogu kamerank kozul egy nala van — termeszetesen a megfelelo biztositekokkal egyutt. Veletlenul eppen ez az, amihez teljes vetitoberendezes is tartozik. Jol meg tudta indokolni az erveit, igy aztan hagytuk, hadd maradjon nala.

— Mivel ervelt?

— Meg akart jelenni kulonbozo vadallatok elott, hogy azok hozzaszokjanak, s ne tamadjak meg, amikor valoban ott lesz kozottuk. Az otlet remekul bevalt azoknal az allatoknal, amelyek inkabb a latasukra s nem a szaglasukra tamaszkodnak — ambar a vegen igy is, ugy is megolik, azt hiszem. Es persze mas oka is volt annak, hogy atengedtuk neki a felszerelest.

— Egyuttmukodobbe valt tole?

— Pontosan. Kezdetben csak azert erintkeztem vele, mert a parapszichologiarol es a hozza kapcsolodo temakrol neki van a legjobb konyvgyujtemenye a vilagon. O udvariasan, de hatarozottan visszautasitotta, hogy akar egyet is kolcsonadjon beloluk, igy aztan nem tehettem mast, mint eljartam hozza.

— El tudom kepzelni — jegyezte meg Karellen fanyarul. — Es talaltal egyaltalan valamit a sok suletlenseg kozott?

— Igen… a reszleges attores tizenegy tiszta esetet es huszonhet valoszinuseget. Az anyag azonban oly szelektiv, hogy mintaveteli celokra nem hasznalhato. A bizonyitekok pedig kibogozhatatlanul keverednek mindenfele miszticizmussal, lehet, hogy epp ez az emberi elme legfobb elfajulasa.

— Es mindezekkel kapcsolatban hogy viselkedik Boyce?

— Ugy tesz, mintha elfogulatlan volna, es szkeptikus, de ha nem elne benne valami ontudatlan huseg, nyilvan nem aldozott volna e temara ennyi idot es energiat. Ravettem, hogy valljon vegre szint, es o elismerte, hogy valoszinuleg igazam van. Szeretne valami meggyozo bizonyitekot talalni, ezert folytatja ezeket a kiserleteket, mikozben ugy tesz, mintha csak jatszana.

— Biztosan nem sejti, hogy te nemcsak elmeletileg erdeklodsz a tema irant?

— Egeszen biztosan. Boyce sok szempontbol igencsak korlatolt, naiv ember. Emiatt is olyan szanalmasak az e teren vegzett probalkozasai. Vele kapcsolatban semmifele kulonleges akciora nincs szukseg.

— Ertem. Es mi van a lannyal, aki elajult?

— O a legizgalmasabb pont az egesz dologban. Szinte bizonyos, hogy Jean Morrel volt az a csatorna, melyen keresztul az informacio erkezett. Csakhogy o mar huszonhat eves, minden eddigi tapasztalatunk azt mutatja, hogy tul oreg, semhogy elsodleges kapcsolatta valhasson. Tehat olyasvalakinek kell lennie, aki kozeli kapcsolatban all vele. A kovetkeztetes kezenfekvo. Sok evet mar nem varhatunk. At kell vinnunk a Bibor Kategoriaba; lehet, hogy o a legfontosabb elo emberi leny. — Megcsinalom. Es mi van azzal a fiatalemberrel, aki a kerdest megfogalmazta? Csak a veletlen kivancsisag mondatta vele, vagy egyeb inditeka is volt?

— A veletlen vitte ot a tarsasagba… a novere most ment ferjhez Rupert Boyce-hoz. Korabban nem ismerte egyik vendeget sem. Biztos vagyok benne, hogy nem fogalmazta meg elore a kerdest, azt inkabb a szokatlan korulmenyek es talan az en jelenletem sugalltak. Igy mar aligha meglepo, hogy ugy viselkedett, ahogy.

Rendkivuli modon erdekli az urhajozas; o a fokvarosi egyetemen mukodo urhajozasi csoport titkara, es minden jel szerint az eletet akarja ratenni e tema tanulmanyozasara.

— Erdekesen alakulhat a palyaja. Szerinted milyen akcio varhato tole, es mi hogyan viszonyuljunk hozza?

— Ketsegtelenul leellenorzi az adatot, mihelyt modja nyilik ra. De a pontossagat mar nem fogja tudni bebizonyitani, es tekintve, hogy milyen kulonos korulmenyek kozott jutott a birtokaba, nem valoszinu, hogy publikalhatja. De ha megteszi is, szamit az valamit is?

— Ki kell ertekelnem mindket helyzetet — jelentette ki Karellen. Noha a Szabalyzatban szerepel, hogy nem fedhetjuk fel a tamaszpontunkat, az informaciot semmikeppen sem lehet folhasznalni ellenunk.

— Egyetertek. Rodricks meg fog tudni valamit, ami vagy igaz, vagy nem, gyakorlati haszna pedig nincs.

— Igy latjuk mi — szogezte le Karellen. — De azert ne legyunk tul biztosak a dolgunkban. Az emberi lenyek modfelett lelemenyesek, es gyakran nagyon is allhatatosak. Soha nem szabad lebecsulnunk oket, ezert nem art, ha figyelemmel kiserjuk Rodricks ur palyajat. Errol a jovoben sem szabad megfeledkeznem.

* * *

Rupert Boyce igazabol sohasem hatolt a dolog melyere. Amikor a vendegei — a szokasosnal sokkal kevesbe zajosan — eltavoztak, toprengve guritotta vissza az asztalt a sarokba. Az a kis alkohol okozta homaly nem engedte, hogy alaposabban kielemezze a tortenteket, sot, meg a valoban megesett dolgok is mindjobban elmosodtak benne. Halvanyan meg emlekezett ra, hogy itt valami nagyon fontos, de megfoghatatlan esemeny jatszodott le, es azon tunodott, vajon meg kell-e beszelnie Rashaverakkal. Vegul ugy dontott, tapintatlansag lenne tole, vegtere is a sogora okozta a bajt. Rupertet kicsit bosszantotta az ifju Jan viselkedese. De valoban hibat kovetett el Jan? Vagy barki mas? Elfogta a buntudat, amikor eszebe jutott, hogy o volt az, aki a kiserletet vegezte. Ez volt az a pillanat, amikor ugy hatarozott — meglehetos sikerrel —, hogy az egesz ugyet elfelejti.

Lehet, hogy tehetett volna valamit, ha megtalalja Ruth jegyzetfuzetenek az utolso lapjat, de hat az kezen— kozon eltunt a nagy kavarodasban. Jan mindig olyan artatlannak mutatta magat — Rashaverakot pedig megsem vadolhatta az ember. Arra pedig mar senki sem emlekezett pontosan, hogy a vegen mit betuztek ki, csak annyit tudtak, hogy szemmel lathatoan nem volt semmi ertelme…

* * *

A legkozvetlenebbul erintett szemely George Greggson volt. Sohasem felejtette el azt a remuletet, amikor Jean egyenesen a karjaiba zuhant. Abban a pillanatban, amikor a lany tehetetlenne valt, George szamara hirtelen eltunt a szorakoztato tars, s ott maradt valaki, akit gyongedseggel, szeretettel kellett korulvenni. Amiota vilag a vilag, a nok elajultak — nem mindig elore megfontolt szandek nelkul —, amire a ferfiak mindig a megfelelo modon reagaltak. Jean osszeesese teljesen magatol jott, de tervezni sem lehetett volna jobban. George — mint kesobb rajott — ebben a pillanatban hozta meg elete egyik legfontosabb donteset. Nem vitas, hogy minden bizarr otlete es meg bizarrabb baratja ellenere Jean az a lany, aki igazan szamit. George-nak esze agaban sem volt vegkepp elhagyni Naomit, Joyt, Elsat vagy — hogy is hivjak? — Denise-t, de most eljott az ideje valami nagyobb allandosagnak. Afelol nem volt ketsege, hogy Jean beleegyezik, mert a lany erzelmei kezdettol fogva eleg nyilvanvaloak voltak.

Вы читаете A gyermekkor vege
Добавить отзыв
ВСЕ ОТЗЫВЫ О КНИГЕ В ИЗБРАННОЕ

0

Вы можете отметить интересные вам фрагменты текста, которые будут доступны по уникальной ссылке в адресной строке браузера.

Отметить Добавить цитату