A dontese mogott meg valami meghuzodott, amirol nem is tudott. Az ejszakai elmeny hatasara csokkent benne az a lenezes es szkepticizmus, amivel Jean fura kedvteleseit fogadta. Ezt ugyan soha nem ismerte volna el, pedig igy volt — es ezzel elharult az utolso akadaly is, ami meg koztuk volt.
Ranezett Jeanre, aki sapadtan, de immar nyugodtan fekudt a repulogep hatradontott ulesen. Odalent sotetseg volt, font ragyogtak a csillagok. George-nak sejtelme sem volt, hogy egy ezer kilometeres korzeten belul hol lehetnek pontosan — de nem is banta. Ez mar tenyleg a robot dolga volt, amely hazaviszi oket, es a muszerfal allitasa szerint otvenhet perc mulva le is szall veluk.
Jean visszamosolygott ra, es szeliden kihuzta a kezet George kezebol.
— Hadd frissitsem fel a verkeringesemet! — mondta panaszos hangon, az ujjait dorzsolve. — Nyugodtan hihetsz nekem, ha egyszer azt mondom, hogy mar tokeletesen jol vagyok.
— Akkor most szerinted mi tortent? Valamire csak kell emlekezned!
— Nem emlekszem… legfoljebb egy vegtelen uressegre. Hallottam, hogy Jan folteszi azt a kerdest, s a kovetkezo pillanatban mar ott surogtetek-forogtatok korulottem. Biztos, hogy valamifele transzban voltam.
Vegtere is…
Elhallgatott, mert jobbnak latta, ha nem mondja el George-nak, hogy hasonlo eset maskor is elofordult mar vele. Tudta, hogyan velekedik minden ilyesmirol, es nem akarta meg jobban kiboritani; hogy ne adj isten, vegkepp elijessze magatol.
— Vegtere is… micsoda? — kerdezte George. — O, semmi. Vajon mit gondolt errol az egesz dologrol a fokormanyzo? Lehet, hogy tobb anyagot szolgaltattunk neki, mint amennyire szamitott. — Jean testen remeges futott at, a szeme elfelhosodott. — Felek toluk, George! O, nem mintha gonoszok volnanak, vagy barmi ilyesmi. Biztos vagyok benne, hogy jot akarnak, es csak olyat cselekednek, amirol ugy gondoljak, hogy nekunk a legjobb lesz. Csak tudnam, hogy tulajdonkeppen mit terveznek…
George kenyelmetlenul feszkelodott.
— Amiota csak a fokormanyzok megjelentek a Foldon, az emberek epp ezen torik a fejuket — mondta. — Majd megmondjak, ha eleg erettek leszunk ra… en, oszinten szolva, nem firtatom. Most kulonben is fontosabb dolgokkal kell torodnom. — Jean fele fordult; es megragadta a lany mindket kezet. — Mit szolnal hozza, ha holnap elmennenk a Leveltarba, es alairnank egy szerzodest, mondjuk… mondjuk ot evre?
Jean hosszan nezett a ferfira, aztan ugy dontott, hogy tulajdonkeppen tetszik neki az, amit lat.
— Legyen tiz — mondta.
Jan varta az alkalmas pillanatot. Nem volt miert sietnie, annal inkabb szuksege volt gondolkodasra.
Hovatovabb ugy festett a dolog, mintha visszariadna mindenfele ellenorzestol, hatha a gondolataiba befeszkelodott fantasztikus remeny egyszerre szertefoszlik. Amig bizonytalansagban volt, legalabb almodozhatott.
Raadasul ahhoz, hogy tovabb tudjon lepni, el kellett volna mennie az Obszervatorium konyvtarosahoz. A no tulontul jol ismerte ot is, meg az erdeklodeset is, a kerese tehat nyilvan folkeltette volna a kivancsisagat. Lehet, hogy nem szamitana, de Jan mar elszanta magat, hogy semmit sem biz a veletlenre. Egy het mulva jobb alkalma nyilik majd. Tudta, hogy tulzasba viszi az ovatossagot, de ettol az egesz vallalkozas megtelt valami iskolasfius— lelkesedessel. Jan legalabb annyira felt a nevetsegessegtol, mint attol, hogy a fokormanyzok esetleg kudarcra karhoztatjak. Ha csupan abrandokat kerget, azt soha senki nem tudhatja meg.
Nagyon is jo oka volt ra, hogy Londonba utazzek; mar hetekkel ezelott megtette az elokeszuleteket. Bar o meg tul fiatal s kepzetlen volt, semhogy kuldott lehessen, ahhoz a harom diakhoz tartozott, akiknek sikerult csatlakozni a Nemzetkozi Asztronomiai Unio ertekezletere delegalt hivatalos parthoz. Kar lett volna elszalasztani a kinalkozo lehetoseget, miutan gyerekkora ota nem jart Londonban. Tudta, hogy az NAU-hoz eljuttatott tobb tucat tudomanyos irasmubol csak elenyeszoen keves erdekelne ot, arrol nem is szolva, hogy meg sem ertene oket. Mint minden tudomanyos kongresszus kuldotte, o is csak az igeretesnek latszo eloadasokat akarta meghallgatni, s a fennmarado idoben a hozza hasonlo, lelkes tagokkal szeretett volna csevegni vagy egyszeruen csak bameszkodni a varosban.
London rengeteget valtozott az elmult otven evben. Ez ido tajt alig ketmillion laktak, a gepek szama pedig ennek szazszorosa volt a varosban. Mar megszunt orias kikotokent mukodni, mert — mivel minden orszag szinte mindent megtermelt, amire csak szuksege volt — a vilagkereskedelem egesz szerkezete megvaltozott. Nehany arufelesegbol tovabbra is bizonyos orszagok keszitettek a legjobbat, de azok kozvetlen legi uton erkeztek a rendeltetesi helyukre. Az egykor a nagy kikotokben, kesobb meg a nagy repulotereken osszefuto kereskedelmi utak ekkor mar egy bonyolult halot alkottak, mely csomopontok nelkul szotte at az egesz vilagot.
De azert volt olyan is, ami nem valtozott. A belvaros tovabbra is az uzleti elet, a muveszet es a tudomany kozpontja maradt. E teren egyetlen kontinentalis fovaros sem vehette fol Londonnal a versenyt — a szamos ellenkezo hireszteles dacara meg Parizs sem. A belvarosban egy mult szazadi londoni minden tovabbi nelkul kiismerte volna magat. Voltak persze uj hidak a Temzen, de a regi helyukon. Ellenben eltuntek az oriasi, piszkos vasuti palyaudvarok — szamuztek oket a kulvarosokba. A Parlament viszont nem valtozott; Nelson fel szeme tovabbra is lebamult a White-hallra, s a Szent Pal kupolaja ugyanugy magasodott a Ludgate Hill fole, noha felsobbrenduseget uj magas epuletek vontak ketsegbe.
Es az orseg ugyanugy lepdelt fol-ala a Buckingham Palota elott. Ezek itt mind kepesek voltak varni, gondolta Jan. Most vakacio volt az egyetemeken, igy aztan ket diaktarsaval egyutt az egyik diakszalloban helyeztek el. Jelleget tekintve Bloomsbury sem valtozott az elmult szaz evben: megmaradt a szallodak es panziok szigetenek — noha e szallashelyek mar nem voltak annyira egymas hegyen-hatan, s eltuntek az egyforma, kormos teglahazak se vege, se hossza utcasorai is.
Jan szamara csak a kongresszus masodik napjan jott el a varva vart alkalom. A fontos eloadasokat a Tudomanykozpont nagy ulestermeben tartottak meg, nem messze a Concert Halltol, amelynek egykor nagy szerepe volt abban, hogy London a vilag zenei fovarosa lett. Jan meg akarta hallgatni az aznapi elso eloadast, amely a pletykak szerint halomra donti a bolygok kialakulasanak hivatalosan elfogadott elmeletet.
Lehet, hogy meg is tette volna, de Jan nem lett sokkal bolcsebb, amikor a szunet utan elment. Lesietett az igazgatosagra, es megnezte azokat a szobakat, amelyek erdekeltek.
Valamelyik jo humorerzeku polgari alkalmazott a nagy epulet legfelso emeleten helyezte el a Kiralyi Csillagaszati Tarsasagot; a tanacs tagjai nagyon is meltanyoltak a gesztust, mivel innen csodas kilatas nyilt a Temzere es az eszaki varosreszre. Ugy tunt, mintha az epuletben teremtett lelek sem tartozkodna, de Jan — aki ugy szorongatta a tagsagi kartyajat, mint valami utlevelet, ha netan kerdore vonna valaki — minden nehezseg nelkul megtalalta a konyvtarat.
Kis hijan egy oraba telt, mire rabukkant arra, amit keresett, es megtanulta, hogyan kell kezelni a hatalmas csillagkatalogusokat a maguk tobb millionyi szocikkevel. Valosaggal elfogta a remeges, ahogy kozeledett a kerdese vegehez, es arra gondolt, milyen jo, hogy nincs itt senki, aki latna az idegesseget.
Aztan helyere tette a katalogust, es sokaig ult mozdulatlanul, ures tekintettel bamulva a konyvespolcokkal boritott falat. Aztan lassan kiballagott a csendes folyosora, elhaladt a titkar irodaja elott (mar volt odabent valaki, konyvcsomagokat bontogatott elmelyult figyelemmel), es lement a lepcson. Elkerulte a liftet, mert most szabad akart lenni, nem viselte volna el a falakat. Eredetileg egy masik eloadast is meg akart hallgatni, de mar nem volt jelentosege.
Nyugtalan gondolatokkal birkozva setalt le a rakpart tamfalahoz, ahol elnezte, milyen raerosen halad a Temze a tenger fele. A hozza hasonlo, ortodox tudomanyon nevelodott embernek nehez elfogadnia azt a bizonyitekot, ami most az o kezebe kerult. Hogy valoban igaz, afelol sohasem lehet biztos, de mar maga a valoszinusege is megsemmisito ereju. Lassan bandukolt a folyot szegelyezo fal mellett, s kozben egyenkent szamba vette a tenyeket.
Elso teny: Rupert partijan senki sem tudhatta, hogy o fel fogja tenni azt a kerdest. O maga sem tudta: az adott pillanatban igy reagalt a korulmenyekre. Vagyis senki nem keszulhetett fol semmifele valaszra, es nem is taplalhatta be elore az agyukba.
Masodik teny: Az OFF 549 672 egy csillagaszon kivul valoszinuleg senkinek nem mond semmit. A nagy orszagos foldrajzi felmeres ugyan mar egy fel evszazada befejezodott, a letezeserol mind a mai napig osszesen ha par ezer szakember tud. Es egy talalomra kiemelt szamrol senki emberfia meg nem mondja, az a csillag merre talalhato az egbolton.
Csakhogy — es ez volt az iment folfedezett harmadik teny — ama kicsi es jelentektelen csillag, amit OFF 549 672-nek hivtak, pontosan a megfelelo helyen volt. A Carina csillagkep sziveben, ama fenyes ut vegen, amely a
