es a Venuszra. Elismerem, legalabb ennyire valoszinu az is, hogy mara mar elpusztitottuk volna magunkat a kobaltbombakkal meg a tobbi, a huszadik szazadban kifejlesztett es folhalmozott fegyverrel. De olykor en megis arra gondolok, barcsak lett volna eselyunk, hogy a magunk labara alljunk.

A fokormanyzoknak bizonyara jo okuk van ra, hogy kisgyermekekkent kezeljenek bennunket. De meg ha tudnam is, mi ez a kivalo ok, ketlem, hogy kulonoskeppen befolyasolna az erzeseimet — vagy a tetteimet.

Az egesz tulajdonkeppen Rupert partijan kezdodott. (Egyebkent neki fogalma sincs rola, hogy eppen o mutatta meg nekem az utat.) Emlekszel arra a hulye szeanszra, aminek a vegen az a lany — elfelejtettem a nevet — elajult? En megkerdeztem, melyik csillagrol jottek a fokormanyzok, es a valasz az volt, hogy az OFF 549 672— rol. En voltakeppen nem is vartam valaszt, es egeszen addig trefanak vettem a dolgot. De amikor megtudtam, hogy a szam szerepel egy csillagkatalogusban, ugy dontottem, hogy megnezem magamnak. Kiderult, hogy az a csillag a Carina csillagkepben van — es bar keveset tudunk a fokormanyzokrol, azt mindenesetre tudjuk, hogy abbol az iranybol jottek.

Most nem teszek ugy, mintha ertenem, hogyan jutott el hozzank, vagy honnan szarmazott ez az informacio.

Olvasott valaki Rashaverak gondolataiban? Ha ugy lett volna is, alig hiheto, hogy ismerne azt a szamot, amely alatt az o napjuk a mi egyik katalogusunkban szerepel. Itt egy tokeletes rejtellyel allunk szemben, s a megoldast en a Rupert-fele emberekre hagyom — fejtsek meg, ha tudjak! Nekem eleg annyi, hogy megszereztem az informaciot, aminek alapjan cselekedhetek.

Abbol, hogy megfigyeltuk, hogyan indulnak, ma mar sokat tudunk a fokormanyzok hajoinak a sebessegerol.

Olyan iszonyatos gyorsulassal szaguldanak ki a Naprendszerbol, hogy nem egeszen egy ora alatt megkozelitik a fenysebesseget. Ez azt jelenti, hogy ismerniuk kell egy olyan meghajtorendszert, amely egyforman hat a hajo minden egyes atomjara, es a fedelzeten levo targyak nem zuzodnak ossze egy pillanat alatt. Erdekelne, miert kell nekik ez a szeduletes gyorsulas, amikor ott van elottuk az egesz ur, es nyugodtan raszanhatnak az idot a kenyelmes gyorsulasra… En ugy kepzelem, hogy a csillagok koruli energiamezot csapoljak meg, ezert aztan elindulni is es megallni is csak akkor tudnak, ha kelloen kozel vannak valamelyik naphoz. De tovabb nem jutottam az elmeletemmel…

A lenyeg az volt, hogy megtudtam, milyen messzire kell utazniuk, s hogy ez mennyi idot vesz igenybe. Az OFF 549 672 negyven fenyevnyire van a Foldtol. A fokormanyzok hajoi a fenysebessegnek tobb mint kilencvenkilenc szazalekat elerik, tehat az utnak a mi idoszamitasunk szerint negyven evig kell tartania. A mi idoszamitasunk szerint: es ez a dolog bokkenoje. Na mar most, talan te is tudod, milyen kulonos dolgok tortennek, amikor megkozelitjuk a fenysebesseget.

Maga az ido is egy mas mertek szerint telik: lassabban — vagyis a foldi honapok csak napokat jelentenenek a fokormanyzok hajoin. A hatas, mondhatni, alapveto — ahogy azt a nagy Einstein tobb mint szaz evvel ezelott folfedezte.

En — annak alapjan, amit az urhajozasrol tudunk — szamitasokat vegeztem, folhasznalva a relativitaselmelet megalapozott eredmenyeit. A fokormanyzok hajojan levo utas szempontjabol ket honapnal nem tart tovabb az ut az OFF 549 672-re — mikozben a foldi idoszamitas szerint negyven ev telik el. Tudom, hogy ez paradoxonnak hangzik, es ha megvigasztalhatlak vele, elarulom, hogy amiota csak Einstein kozhirre tette, a vilag legjobb koponyai is sorra belezavarodtak.

E pelda alapjan talan megerted, mirol van szo, es a helyzetrol is tisztabb kepet kapsz. Ha a fokormanyzok nyomban visszakuldenek a Foldre, ugy erkezem haza, hogy mindossze negy honappal lettem idosebb. De kozben a Foldon eltelt nyolcvan ev… Megerted hat, Maia, hogy barmi tortenjek is, most bucsuzom toled…

Keves dolog kot engem ide, te is nagyon jol tudod, igy aztan tiszta lelkiismerettel indulhatok utamra.

Anyanak meg nem szoltam; hiszterikus rohamot kapna, es azt nem viselnem el. Jobb lesz igy. En ugyan megprobaltam engedmenyeket tenni, amiota csak apa meghalt — o, nem, nincs ertelme, hogy most ujra kezdjuk az egeszet!

Befejeztem a tanulmanyaimat, es kozoltem a hatosagokkal, hogy csaladi okok miatt atkoltozom Europaba.

Minden el van intezve, nem kell aggodnod semmiert.

Mostanara mar akar orultnek is gondolhatsz engem, tudvan, hogy lehetetlen barkinek is feljutnia a fokormanyzok valamelyik hajojara. En azonban megtalaltam a modjat. Nem fordul elo nagyon surun, es ezek utan valoszinuleg nem fog elofordulni soha tobbe, mert meggyozodesem, hogy Karellen nem koveti el ketszer ugyanazt a hibat. Ismered a legendat a falorol, amely bejuttatta a gorog katonakat Trojaba? De van egy otestamentumi tortenet is, egy meg kozelebbi parhuzammal…”

— Maganak biztosan kenyelmesebb helye lesz, mint Jonasnak jelentette ki Sullivan. — Semmi sem bizonyitja, hogy el lett volna latva villanyvilagitassal vagy mosdoval. De szuksege lesz egy csomo elelmiszerre, es gondoskodjon oxigenrol is. El tud helyezni kethavi tartalekot ilyen kis helyen?

Ujjaval rabokott a gondosan elkeszitett vazlatrajzra, amit Jan tett le az asztalra. A papir egyik vegen a mikroszkop szolgalt nehezekul, mig a masikon egy valoszerutlen hal koponyaja toltotte be ezt a szerepet.

— Azt remelem, hogy oxigenre nem lesz szukseg — valaszolta Jan. — Tapasztaltuk, hogy a fokormanyzok be tudjak lelegezni a mi atmoszferankat, de nincsenek tole elragadtatva, es elofordulhat, hogy en egyaltalan nem viselem el az oveket. A narcosamine alkalmazasa megoldast jelent az egesz keszletproblemara. Es tokeletesen biztonsagos. Amikor mar uton leszunk, beadok magamnak egy injekciot, amivel hat teljes hetre — plusz-minusz nehany nap kiutom magam. Es addigra mar majdnem ott vagyok. En nem is annyira az elelem es az oxigen, mint az unalom miatt aggodtam.

Sullivan professzor elgondolkodva bologatott.

— Igen, a narcosamine elegge biztonsagos, es az adagjat is meglehetos pontossaggal lehet megallapitani, de arrol is gondoskodjon, hogy legyen keznel elegendo elelmiszere, ha folebred. Ehes lesz, mint a farkas, es gyenge, mint a kismacska. Es ha ehen hal, mert annyi ereje sem lesz, hogy elboldoguljon egy konzervnyitoval?

— Erre en is gondoltam — jegyezte meg Jan, s egy kicsit meg is bantodott. — A szokasos modon, azaz cukorral es csokoladeval taplalom fol magam.

— Helyes; orulok, hogy vegiggondolta a helyzetet, es nem affele mutatvanynak tekinti, amibol kiszallhat, ha ugy latja, hogy nem a kivanatos iranyba tart. A sajat eletet teszi ugyan kockara, de nem szeretnem, ha ugy kellene ereznem, hogy segitsegere voltam abban, hogy ongyilkossagot kovessen el.

Folkapta a koponyat, es szorakozottan emelgette a kezeben. Jan megragadta a tervrajzot, nehogy felpondorodjon.

— Szerencse — folytatta Sullivan professzor —, hogy a felszereles, amire szuksege van, elegge szabvanyos, igy a muhelyunk nehany het alatt ossze tudja allitani. Es ha megis maskepp dontene…

— Nem fogok — szogezte le Jan.

* * *

„… Szamba vettem minden kockazatot, es ugy latom, nincsenek gyenge pontok a tervemben. Hat het mulva elobujok, mint egy kozonseges potyautas, es foladom magam. Addigra majdnem veget er az utazas — marmint az en idoszamitasom szerint! Mar keszulodni fogunk, hogy leszalljunk a fokormanyzok vilagan.

Hogy akkor mi tortenik, az persze toluk fugg. Lehet, hogy a kovetkezo hajoval hazakuldenek — csak remenykedni tudok, hogy latok is valamit. Van egy negymillimeteres kameram, s hozza sok ezer meternyi filmem; nem rajtam fog mulni, ha nem hasznalhatom. Ha a legrosszabbra szamitok is, annyit mindenesetre bebizonyitok, hogy az embert nem zarhatjak orok idokre karantenba. En leszek a pelda ra, s ezzel kenyszeriteni fogom Karellent a cselekvesre. Ez minden, draga Maiam, amit el kell mondanom. Tudom, hogy neked nem fogok kulonoskeppen hianyozni; legyunk oszintek, es valljuk be, sohasem volt olyan szoros a kapcsolatunk, s most, hogy ferjhez mentel Ruperthez, boldog leszel a te sajat kis vilagegyetemedben. Legalabbis ezt remelem.

Isten veled hat, es sok szerencset! Gondom lesz ra, hogy talalkozzak az unokaiddal — ugy neveld oket, hogy tudjanak a letezesemrol, jo?

Szereto fivered, Jan.”

* * *

Jan elso pillantasra alig hitte el, hogy nem egy kis utasszallito repulogep torzset latja. A husz meter hosszu, tokeletesen aramvonalas fem csontvazat konnyu allvanyzat vette korul, melyen a munkasok kozlekedtek szerszamgepeikkel.

Вы читаете A gyermekkor vege
Добавить отзыв
ВСЕ ОТЗЫВЫ О КНИГЕ В ИЗБРАННОЕ

0

Вы можете отметить интересные вам фрагменты текста, которые будут доступны по уникальной ссылке в адресной строке браузера.

Отметить Добавить цитату