Foldre korlatozzuk. Figyeljenek!
A fenyek elhomalyosultak, majd kialudtak, s ekozben egy tejszinu kod formalodott ki a terem kozepen, amely lassankent csillagok orvenyeve allt ossze — spiralis csillagkodde, amelyet a szemlelo kivulrol, a legkulso napjan is messze tulrol latott.
— Ezt a latvanyt nem latta meg emberi szem — hallatszott Karellen hangja a sotetben. — A sajat Vilagegyetemuket latjak, azt a Galaxist, amelynek a Nap csupan csak egyik tagja, meghozza ugy, mintha felmillio fenyev tavolabol szemlelnek.
A bejelentest hosszura nyult csend kovette. Amikor Karellen folytatta, volt valami a hangjaban, amire nem egeszen illett sem az a szo, hogy szanalom, sem az, hogy megvetes.
— Onok, emberek, meglehetosen alkalmatlannak mutatkoztak arra, hogy megbirkozzanak a sajat kis bolygojuk problemaival. Amikor mi idejottunk, onok mar eljutottak oda, hogy elpusztitsak magukat azzal az erovel, amit a tudomany elhamarkodottan a kezukbe adott. Ha mi nem lepunk kozbe, a Fold ma mar radioaktiv pusztasag volna.
Most beke honol a vilagukon, s a faj egysegben el. Nemsokara eljutnak a civilizaltsagnak arra a fokara, hogy a mi segitsegunk nelkul is mukodtetni tudjak a bolygojukat. A vegen akar az egesz Naprendszer — mondjuk, hogy otven hold es bolygo — ugyeit is kezbe tudjak venni. De komolyan el tudjak kepzelni, hogy valaha is elboldogulnak ezzel?
A csillagkod kitagult. Maganyos csillagok roppentek fel, majd tuntek el egy pillanat alatt, akar egy kovacsmuhelyben a szikrak. Es minden illekony szikra egy-egy nap volt, ki tudja, hany keringo vilaggal korulotte…
— Ebben az onok galaxisaban nyolcvanhetezer-millio nap van-, mondta tovabb csendesen Karellen. — De meg e szamjegy ismereteben is csak halvany fogalmuk lehet az ur hatartalansagarol. Ezzel szembeszallni egyenlo lenne a hangyak igyekezetevel, ha azok a vilag osszes sivataganak osszes homokszemet akarnak felcimkezni es osztalyokba sorolni.
Onok, fejlodesuk jelen szakaszaban, nem tudnak megfelelni e rendkivuli kihivasnak. En tobbek kozott azt a feladatot kaptam, hogy megoltalmazzam onoket a csillagok kozott talalhato eroktol es energiaktol, melyek mindent felulmulnak, amit onok valaha is el tudnak kepzelni. A Galaxis orvenylo tuzkodei kifakultak, s a neman figyelo nagy teremben ujra kigyulladt a feny. Karellen elindult kifele; az audiencia veget ert. Aztan az ajtoban megallt, s visszanezett az elnemult sokasagra. — Ha keseru is a gondolat, szembe kell nezniuk vele. Egy napon birtokba vehetik a bolygokat… de a csillagok nem az emberert vannak.
A csillagok nem az emberert vannak. Igen, nyilvan bosszantja oket, hogy igy becsaptak az orruk elott az egi ajtokat — de meg kell tanulniuk, hogy szembenezzenek az igazsaggal… vagy legalabbis az igazsagbol annyival, amennyit irgalmas lelekkel el lehet arulni nekik.
Karellen a sztratoszfera maganyos magassagaibol lenezett a vilagra es az emberekre, akiket az o vonakodo felugyelete ala helyeztek. Vegiggondolta mindazt, ami meg elottuk all, s hogy mive lesz ez a vilag alig tucatnyi ev mulva.
Sohasem fogjak megtudni, milyen szerencsesek voltak. Az Emberiseg egyetlen elettartamnyi ido alatt annyi boldogsagot kapott, amennyit egy faj megkaphatott egyaltalan. Ez volt az Aranykor. De az arany egyszersmind a napnyugta s az osz szine is; es csak Karellen fule hallotta meg a teli viharok elso nyogeseit.
Es azt is csak Karellen tudta, hogy az Aranykor milyen feltartoztathatatlan gyorsasaggal szaguld a vegehez.
III. AZ UTOLSO NEMZEDEK
— Ezt nezd! — csattant fel George Greggson, es Jean ele dobta az ujsagot. O utanakapott, de az ujsag leesett, es kozonyosen szetterult a reggelizoasztalon. Jean nyugodtan elkente a dzsemet, majd elolvasta a serto reszt, s kozben mindent elkovetett, hogy eszrevegye benne a sertest. Az ilyesmiben nem volt valami ugyes, mert tulontul gyakran ertett egyet a biralatokkal. Ezeket az eretnek nezeteket rendszerint megtartotta maganak, es nemcsak a beke meg a nyugalom kedveert. George minden tovabbi nelkul elfogadta tole (vagy barki mastol) a dicseretet, de rogton lesujto kioktatasban reszesult muveszi tudatlansagaert, ha barmifele kritikaval mereszelte illetni a munkajat.
Ketszer is elolvasta a tudositast, aztan foladta. Kifejezetten dicsero volt, ezt meg is kellett mondania.
— Ugy ir, mint akinek tetszett az eloadas. Mi miatt morogsz?
— Emiatt! — horkant fel George, s huvelykujjaval a hasab kozepere bokott. — Olvasd csak el meg egyszer!
— „Kulonosen szemet pihentetok voltak a balett-jelenet hatterenek finom pasztellzoldjei.” Es?
— Nem zoldek voltak! Rengeteg idot aldoztam ra, hogy megtalaljam a keknek pontosan azt az arnyalatat! Es akkor mi tortenik? Vagy valamelyik atkozott mernok felboritja a szinegyensulyt, vagy kancsal keszuleket kapott az a hulye kritikus! He, a mi keszulekunkon milyen szinunek latszott?
— Hat… nem emlekszem ra — vallotta be Jean. — Baba akkortajt kezdett nyoszorogni, ugyhogy ki kellett mennem, hogy megnezzem, mi baja.
— Aha — mondta erre George, s visszasullyedt szeliden fortyogo nyugalmaba. Jean tudta, hogy barmelyik pillanatban bekovetkezhet az ujabb robbanas. Ugy is volt; de ez mar sokkal szelidebbnek mutatkozott.
— Kitalaltam egy uj meghatarozast a tevere — dunnyogte George mogorvan. — Ez az az eszkoz, amely gatolni hivatott a kommunikaciot muvesz es kozonsege kozott.
— Mit akarsz?! — vagott vissza Jean. — Vissza akarod hozni az elo szinhazat?
— Miert ne? — kerdezte George. — Eppen hogy ezen torom a fejem. Ugye, tudsz arrol a levelrol, amit Uj— Athenbol kaptam? Megint irtak. Es most valaszolni fogok.
— Csak nem? — kerdezte Jean ijedten. — Hiszen azok csupa hobortos kuloncok…
— Ennek csak egy modon lehet utanajarni. Az elkovetkezo ket hetben el akarok menni hozzajuk. Meg kell mondanom, hogy az irasok, amiket publikalnak, teljesen epeszunek hatnak. Es van koztuk nehany igazan jo ember.
— Ha azt varod tolem, hogy ezentul szabad tuzon fogok fozni, es allatborokbe oltozom, akkor…
— Jaj, ne butaskodj! Azok a tortenetek mero keptelensegek! A telepen minden megvan, ami igazan szukseges a civilizalt elethez. Csak a folosleges sallangokban nem hisznek, ennyi az egesz. Kulonben is, evek ota nem lattam a Csendes-oceant. Fogjuk fel kirandulasnak.
— Ebben egyetertek veled — mondta Jean. — De sem Ocsibol, sem Bababol nem szeretnek polinez vadembert nevelni.
— Nem lesznek azok — szogezte le George. — Ezt megigerhetem. Igaza volt, bar nem ugy, ahogy o gondolta.
— Ahogy mar a levegobol lathatta, a Telep ket szigetbol all, melyeket egy toltes kot ossze — mondta a kis ember a veranda tulso vegeben. — Ez itt Athen, a masikat meg Spartanak kereszteltuk el. Eleg vad, sziklas videk, remek helyszin mindenfele edzesre, sportolasra. — A szeme eppen csak odavillant a latogato derekara, de George ettol is osszerandult a nadszekben. — Sparta egyebkent egy kialudt vulkan. Legalabbis ezt mondjak a geologusaink, haha! De terjunk vissza Athenre! A Telepnek az az elkepzelese, ahogy mar sejtheti is, hogy egy fuggetlen, eros, sajat muveszi hagyomanyokkal rendelkezo, kulturalis csoportot alakitson ki. Hangsulyoznom kell, hogy sok elozetes kutatas kellett ahhoz, hogy belevagjunk ebbe a vallalkozasba. Itt valojaban egyfajta tarsadalomtudomanyi alkalmazas folyik, meghozza olyan rendkivul bonyolult matematikai alapokon, hogy en meg sem probalok ugy tenni, mintha ertenem a dolgot. Annyit mindenesetre tudok, hogy matematikusszociologusok szamitottak ki, mekkora legyen a Telep, hanyfele embertipus eljen benne, es mindenekelott, hogy mifele alkotmany hivatott biztositani a Telep hosszu tavu stabilitasat.
A kormanyzo tanacs nyolc igazgatobol all, akik szemelyukben a termelest, az energiat, a tarsadalomtudomanyt, a muveszetet, a gazdasagot, a tudomanyt, a sportot es a filozofiat kepviselik. Allando elnok vagy fotitkar nincs. Az elnoki szekben, evente valtva egymast, sorra helyet foglal minden igazgato.
Pillanatnyilag valamivel tobb mint otvenezres a lelekszamunk; egy kicsit elmarad a kivant optimumtol. Ezert aztan jobban odafigyelunk az uj tagokra. Es persze van bizonyos vesztesegunk is nehany kulonlegesebb tehetseg
