teren meg nem vagyunk igazabol onfenntartoak.
Itt, ezen a szigeten megprobalunk megorizni valamit az emberiseg fuggetlensegebol, muveszi hagyomanyaibol. Nem tekintjuk ellensegeinknek a fokormanyzokat; semmi mast nem akarunk, mint hogy hagyjanak bennunket, hadd menjunk beken a magunk utjan. Amikor eltoroltek a regi nemzeteket s azt az eletmodot, amit az emberiseg a tortenelem kezdete ota ismert, a rosszal egyutt sok jo dolgot is kisoportek. A vilag most bekes, jellegtelen, kulturalisan halott; semmi igazan ujat nem alkottak azota, amiota a fokormanyzok idejottek. Az ok nyilvanvalo. Nem maradt semmi, amiert harcolni lehetne, ellenben tul sok a kikapcsolodas meg a szorakozas. Maga tudja, hogy naponta hozzavetoleg otszaz orat sugaroz a radio es a televizio a kulonbozo csatornakon? Ha nem alszik, es semmi mast nem csinal, meg ugy is kevesebb, mint a huszadreszet nezheti meg mindama szorakoztatomusornak, ami egyetlen gombnyomassal elerheto! Nem csoda, ha az emberek ellustulnak, s olyanok lesznek, mint a szivacs: csak felszivnak, de nem alkotnak. Tudta, hogy jelenleg napi harom ora az atlagos nezesi ido? Az emberek hovatovabb mar nem is a sajat eletuket elik! Egesz napos elfoglaltsagot fog jelenteni, hogy lepest tartsanak a teveben lathato legkulonbozobb csaladi sorozatokkal!
Itt, Athenban, a szorakozas visszakerult az ot megilleto helyre. Es ami ennel is tobb, eloben megy, nem pedig konzervben kapjuk.
Egy ekkora kozossegben megvalosulhat a szinte teljes koru reszvetel, mindazzal egyutt, amit az ilyesmi az eloadoknak, a muveszeknek jelent. Tortenetesen van egy kivalo szimfonikus zenekarunk valoszinuleg az elsok kozott van a vilagon.
De nem akarom, hogy mindezt csak az en elbeszelesembol ismerje meg. Az az altalanos gyakorlat, hogy a leendo polgarok itt maradnak par napra, s baratkoznak a hellyel. Ha ugy dontenek, hogy csatlakoznak hozzank, akkor elvegzik azt a pszichologiai tesztsorozatot, amely lenyegeben a mi elsodleges vedelmi vonalunk.
Nagyjabol a jelentkezok harmadat utasitjuk vissza, tobbnyire olyasmik miatt, amik nem vetnek rajuk rossz fenyt, s odakint a vilagban nem is szamitanak. Akik megfeleltek, hazamennek, hogy elrendezzek az ugyeiket, s majd csak azutan csatlakoznak hozzank. Van, hogy ilyenkor meggondoljak magukat, de ez ritkasagszamba megy, es szinte mindig toluk fuggetlen szemelyes okok miatt kovetkezik be. Jelenlegi vizsgafeladataink gyakorlatilag szaz szazalekig megbizhatok: epp azokat az embereket engedik at, akik valoban jonni akarnak.
— Es ha valaki kesobb gondolja meg magat? — vetette kozbe idegesen Jean.
— Elmehet kesobb is. Semmi nehezseget nem tamasztunk. Ilyen is megesett mar egyszer-ketszer.
Hosszu csend kovetkezett. Jean George-ra nezett, aki elgondolkodva simogatta a muveszi korokben mostansag divatos oldalszakallat. Mindaddig, amig meg nem egettek fol minden hidat maguk mogott, Jean nem volt tulontul ideges. A Telep erdekes helynek latszott, es nem is mukodott annyira rosszul, amennyire tartott tole. A gyerekeknek tetszeni fog. Es mindent osszeveve, csak ez szamitott.
Hat het mulva koltoztek. A foldszintes haz kicsike volt, de epp megfelelo egy olyan csaladnak, amelyik nem akart negytagunal nagyobb lenni. Minden alapveto haztartasi gep megvolt, es Jean megnyugodva vette tudomasul, hogy nem kell visszasullyedniuk a hazi rabszolgasag sotet koraba. Az a felfedezes viszont kifejezetten zavarba ejtette, hogy a hazban van konyha. Egy ekkora kozossegben elvarhatta volna az ember, hogy eleg lesz foltarcsaznia az Etelkozpontot, s ot perc mulva megkapja a kivalasztott etelt. Nagyon rendjen valo dolog az egyeniseg, gondolta Jean, de felo, hogy ezzel egy kicsit tul messzire mentek. Borongva gondolt ra, hogy vajon az ennivalohoz hasonloan a csalad ruhait is neki kell majd keszitenie. De az automata mosogatogep es a radartuzhely kozott nem latott rokkat, vagyis megsem lehetett olyan veszes a helyzet…
Termeszetesen a haz tobbi resze meg nagyon ures es kezdetleges allapotban volt. Ok voltak az elso lakoi, s kellett hozza egy kis ido, mig az ujdonsag sterilitasabol meleg emberi otthon lesz. Nem vitas, hogy a gyerekek hatekony katalizatorai voltak a folyamatnak. A furdokadban peldaul most is ott haldoklott egy szerencsetlen leny (ambar Jean meg nem tudott rola), amely annak esett aldozatul, hogy Jeffreynek fogalma sem volt az edes es sos viz kozti kulonbsegrol. Jean az ablakhoz ment, amelyen meg nem volt fuggony, es kinezett a Telepre. A taj gyonyoru volt, nem vitas. A haz annak az alacsony dombnak a nyugati lejtojen allt, amely — vetelytarsak hijan — uralta Athen egesz szigetet. Ket kilometerre, eszakra idelatszott a toltesut, amely Sparta iranyaban keskeny kespengekent hasitotta kette a vizet. Neha valosaggal megijesztette, annyira mas volt az a masik, sziklas sziget a maga komor, vulkani kupjaval, mint itt e bekes videk. Nem is ertette, hogyan lehetnek biztosak a tudosok abban, hogy az a vulkan soha nem fog feleledni, es nem sopri el mindnyajukat.
Egy imbolygo alak maszott folfele a kaptaton, s vonta magara a tekintetet, ahogy — dacolva a kozlekedesi szabalyokkal — gondosan kovette a palmafak arnyekat. George tert haza elso targyalasarol. Ideje volt hat abbahagyni az abrandozast, s hozzalatni a haz koruli teendokhoz.
Femes csattanas adta hirul, hogy George biciklije befutott. Jean nem tudta, mennyi idobe fog telni, mig mindketten megtanulnak biciklizni. A szigeten megszokott eletmodnak olyan sajatossaga volt ez is, amire nem szamitottak. A maganautok hasznalatat nem engedelyeztek — de voltakeppen nem is volt rajuk szukseg, mivel legvonalban a legnagyobb tavolsag nem egeszen tizenot kilometer volt. Akadtak ilyen-olyan, kozossegi tulajdonban levo jarmuvek — targoncak, mento— es tuzoltoautok —, melyek legfoljebb otven kilometeres orankenti sebesseggel mehettek, kiveve a valodi veszelyhelyzeteket. Igy aztan Athen lakoinak rengeteg alkalmuk nyilt a testgyakorlasra, az utjaik sem voltak tul zsufoltak — es nem letezett forgalmi baleset.
George sietos puszit nyomott a felesege arcara, majd megkonnyebbult sohajjal belerogyott a legkozelebbi szekbe.
— Hu! — mondta, a homlokat torolgetve. — Folfele jovet a dombon mindenki elhuzott mellettem, ebbol arra kell kovetkeztetnem, hogy az emberek igenis meg tudjak ezt szokni. Ugy erzem, maris fogytam tiz kilot.
— Milyen napod volt? — erdeklodott Jean kotelessegtudoan. Remelte, hogy George nem lesz tul faradt, es segit neki a kicsomagolasban.
— Nagyon biztato. Persze azoknak az embereknek, akikkel talalkoztam, a felere sem emlekszem, de mind nagyon kedvesnek mutatkoztak. Es a szinhaz eppolyan jo, ahogy remeltem. Jovo heten elkezdunk dolgozni Shaw Vissza Matuzsalemhez cimu darabjan. A diszletekert es a szinpadkepert teljes mertekben en leszek felelos.
Szokatlan lesz, hogy nem egy tucatnyi ember mondja meg, hogy mit csinaljak es mit ne. Igen, azt hiszem, jol fogjuk erezni itt magunkat!
— A biciklik ellenere?
George-ban meg volt annyi ero, hogy fussa egy vigyorra.
— Igen — felelte. — Par het, es meg se kottyan nekem ez a kis dombocska Nem nagyon hitt benne — pedig pontosan igy tortent. De meg azutan is eltelt egy honap, mire Jean is felhagyott az auto utani sovargassal, es arra is rajott, mi mindent csinalhat az ember, ha sajat konyhaja van.
Uj-Athen nem az a termeszetes es spontan kepzodmeny volt, mint a regi varos, amelynek a nevet viselte.
Mindent, ami a Teleppel kapcsolatos volt, jo elore megterveztek azok az emberek, akik e tema tanulmanyozasara sok evet aldoztak. Ugy kezdodott az egesz, hogy jelentos emberek maroknyi csoportja nyilt osszeeskuvest szott a fokormanyzok ellen — s ez kihivast jelentett a politikajukkal, sot, a hatalmukkal szemben.
A Telep tamogatoi eleinte erosen tartottak tole, hogy Karellen majd annak rendje es modja szerint az utjukba all, de a felugyelo nem csinalt semmit — az egvilagon semmit. Ez nem is volt annyira megnyugtato, mint varhato lett volna. Karellennek boven volt ideje; ha akart, akar egy kesleltetett ellenlepesre is felkeszulhetett. De az is lehet, hogy annyira bizott a terv meghiusulasaban, hogy semmifele ellenintezkedest nem tartott szuksegesnek.
Az emberek tobbsege azt josolta, hogy a Telep meg fog bukni. Pedig a multban is akadtak szep szammal kozossegek, amelyek valami kulonleges vallasi vagy filozofiai celnak szenteltek magukat, pedig akkoriban meg hiret sem hallottak holmi tarsadalmi mozgatoeroknek. Igaz, hogy korukben magas volt a halalozasi arany, de voltak tulelok is. Es Uj-Athen olyan szilard alapokra epult, amilyenek letrehozasara csak kepes volt a modern tudomany.
Sok oka volt annak, hogy epp egy szigetet valasztottak lakohelyul. Kozottuk a legkevesbe fontosak voltak a pszichologiai indittatasuak. A tomeges legi kozlekedes koraban az ocean nem jelentett semmifele lelektani korlatot, de tovabbra is fenntartotta az elszigeteltseg erzetet. Raadasul a korlatok koze szoritott szarazfold nem engedte, hogy tul sok ember eljen a Telepen. A nepesseg legfeljebb szazezer fos lehetett; ezt tullepve elveszitene a kicsiny, zart kozossegekben rejlo, megannyi elonyet. Az alapitok egyik celja az volt, hogy Uj— Athen minden lakoja ismerje
