a hozza hasonlo erdeklodesu, osszes polgart — es ugyszinten a fennmaradok egy— ket szazalekat.
Uj-Athen lelke, motorja egy zsido ember volt. Mozeshez hasonloan o sem lephetett be soha az Igeret foldjere; a Telepet harom evvel az o halala utan alapitottak.
Izraelben szuletett, a valaha utolso fuggetlen nemzeti allamkent letrejott s ezert legrovidebb eletu orszagban.
Itt talan meg keserubben vettek tudomasul, mint barhol masutt, hogy a nemzeti szuverenitasnak vege — mert nehez lemondani egy olyan alomrol, amely sok evszazados sovargas utan eppen hogy csak megvalosult. Ben Salomon nem volt fanatikus, de gyermekkori emlekei nem kis mertekben hatarozhattak meg azt a filozofiat, amit at szeretett volna ultetni a gyakorlatba. Vilagosan emlekezett ra, hogy milyen volt a vilag a fokormanyzok eljovetele elott, es nem ohajtotta vissza azt a vilagot. Nem keves intelligens es jo szandeku embertarsaval egyetemben meltanyolni tudta mindazt, amit Karellen az emberi fajert tett, de boldogtalan volt, ha arra gondolt, hogy mik a felugyelo vegso tervei. Lehetseges-e, tette fol olykor maganak a kerdest, hogy a fokormanyzok merhetetlen intelligenciajuk ellenere igazabol nem ismerik az emberiseget, es csupa jo szandekbol szornyu hibat kovetnek el ellenuk? Es ha az igazsag es rend iranti onzetlen szeretetuk arra keszteti oket, hogy megreformaljak a vilagot, de azt nem veszik eszre, hogy kozben megolik az ember lelket?
Alig kezdodott el a hanyatlas, mar nem volt nehez felfedezni a romlas elso jeleit. Salomon nem volt muvesz, de a maga erzekeny modjan felfogta, hogy mi a muveszet, es tudta, hogy a sajat kora egyetlen teruleten sem veheti fol a versenyt az elozo szazadok teljesitmenyeivel. Lehet, hogy a dolgok vissza fognak terni a helyes utra, ha majd elmulik a megrazkodtatas, amit a fokormanyzok civilizaciojaval valo talalkozas okozott. De lehet, hogy nem — es az okos ember mindig megfontolja, hogy kosson-e biztositast.
Uj-Athen volt a biztositasi kotveny. Megalapitasa husz evbe es decimalis fontban szamolva nehany milliardba kerult — a vilag osszvagyonat tekintve ez viszonylag csekely tenyezonek szamitott. Az elso tizenot evben nem tortent semmi, minden az utolso ot esztendoben tortent.
Salomon vallalkozasa kudarcba fulladt volna, ha nem tudja megnyerni maganak a vilag leghiresebb muveszeinek maroknyi csapatat. Ok nem azert rokonszenveztek a tervvel, mert az a faj szempontjabol fontos volt, hanem azert, mert hatott az enjukre. Es ha mar meg voltak nyerve, a vilag is hallgatott rajuk, s erkolcsileg is, anyagilag is tamogatta oket. Adva volt tehat a csapongo tehetseg latvanyos kulsosege — amely mogott a Telep igazi epitoi megvalositottak a terveiket.
A tarsadalom emberi lenyekbol all, akiknek egyeni viselkedese kiszamithatatlan. De kello szamu alapegyseg ismereteben bizonyos torvenyek mar megmutatkoznak — ahogy azt mar reges-regen folismertek az eletbiztosito tarsasagok. Nincs, aki megmondana, kik fognak meghalni egy adott idoszakban — de a halalozasok vegosszeget meglehetos pontossaggal elore meg lehet josolni.
Vannak mas, finomabb torvenyszerusegek, melyeket olyan, huszadik szazad eleji matematikusok sejtettek meg eloszor, mint Weiner es Rashavesky. Ketsegbe vontak, hogy olyan esemenyeket, mint peldaul a gazdasagi valsagok, a fegyverkezesi verseny kovetkezmenyei, politikai valasztasok es igy tovabb, pontos matematikai modszerekkel elemezni lehetne. Az igazi nehezseget a valtozatok roppant sokfelesege jelentette, melyek nagy reszet nehez volt szamokban kifejezni. Az ember nem rajzolhatta meg a gorbeket azzal a kijelentessel, hogy: „Mihelyt elerjuk ezt a vonalat, kitor a haboru”. Es sohasem lehetett olyan, vegkepp megjosolhatatlan esemenyekkel szamolni, mint amilyen egy kulcsfigura meggyilkolasa, valamely uj tudomanyos felfedezes hatasai — meg kevesbe a foldrenges— vagy arvizszeru termeszeti katasztrofakkal, melyek oriasi hatassal birhattak nagy embertomegekre es a beloluk formalodott tarsadalmi csoportokra.
De — hala az elmult szaz ev nagy turelemmel felhalmozott tudasanyaganak, az ember megiscsak sok mindent megtehetett. A feladat meghaladta volna az erejet, ha nem segitenek az orias szamitogepek, melyek masodpercek alatt vegeztek el azokat a szamitasokat, amikhez ezer ember kellett volna. A Telep tervezesekor a legteljesebb mertekben igenybe vettek ilyen es hasonlo segitsegeket.
Uj-Athen alapitoi meg ilyen korulmenyek kozott is csak a talajrol es az eghajlatrol tudtak gondoskodni, melyben a szivuknek oly kedves novenyen vagy fakad virag, vagy nem. Ahogy maga Salomon megjegyezte: „A tehetsegben biztosak lehetunk, de a zsenialitasert csak imadkozhatunk.” Mindenesetre jogosnak latszott a remeny, hogy egy ilyen telitett oldatban valamifele erdeklodesre szamot tarto reakciok meg fognak indulni. A magany keves muvesznek tesz jot; nincs osztonzobb ero, mint a hasonlo erdeklodesu koponyak konfliktusa.
Mindeddig a konfliktus a szobraszatban, a zeneben, az irodalmi kritikaban es a filmgyartasban hozott valamirevalo eredmenyeket. Azt azonban meg nem lehetett latni, hogy a tortenelmi kutatast vegzo csoport bevaltja-e a felbujtok remenyeit; nekik ugyanis leplezetlenul az volt a szandekuk, hogy visszaszerzik az emberiseg sajat eredmenyeibe vetett hitet. A festeszet tovabb sorvadozott, mintegy alatamasztva azok velemenyet, akik szerint a muveszet statikus, ketdimenzios formainak mar nincs letjogosultsaga.
Megfigyelheto volt — bar kielegito magyarazat meg nem szuletett ra —, hogy az idonek fontos szerepe van a Telep legsikeresebb muveszi teljesitmenyeiben. Meg a szobrok kozott is ritka volt a mozdulatlan mualkotas.
Andrew Carson nyugtalanito tomegei es vonalai az ember figyelo tekintete elott valtoztak lassan, az elme altal felfoghato komplex mintazatnak megfeleloen, meg akkor is, ha a mu megertese nem volt tokeletes. Carson nemi joggal allitotta, hogy o az egy evszazaddal korabbi „mobilokat” vitte el a vegsokig azzal, hogy osszehazasitotta a szobraszatot es a balettet.
A Telepen folyo zenei kiserletek tobbsege foglalkozott meglehetos tudatossaggal azzal a jelenseggel, amit „idokoz”-nek lehetne nevezni. Mi a legrovidebb hangjegy, amit az elme meg meg tud ragadni — vagy a leghosszabb, amit unalom nelkul elviselhet? Lehet-e modositani az eredmenyt szabalyozassal vagy megfelelo hangszerelessel? Ilyesfele kerdeseken vitatkoztak veg nelkul, es az erveik nem voltak pusztan akademikusak. A vegen pedig rendkivul erdekes kompoziciok szulettek. De a legsikeresebb tapasztalatokat a korlatlan lehetosegekkel biro rajzfilmmuveszetben szerezte meg Uj— Athen. A Disney ota eltelt szaz ev sok mindent hagyott elvegezetlenul a minden mediumok legrugalmasabbikaban. Ha csak a realisztikus oldalat nezzuk, az elkeszult produktumot nem lehetett megkulonboztetni az igazi fenykeptol — ami persze kivaltotta azok megveteset, akik az elvonatkoztatas fele fejlesztettek tovabb a rajzfilmet.
A mindeddig legkevesebbet alkoto muvesz— es tudoscsoport vonzotta a legnagyobb erdeklodest — es valtotta ki a legnagyobb ijedelmet. Ez a csoport a „totalis azonosulason” dolgozott. Tevekenysegehez a film tortenete adta a kulcsot. Elobb a hang, aztan a szin, majd a sztereoszkopfa s vegul a cinerama tette, hogy a jo oreg „mozi”
maga is egyre inkabb hasonlitott a valosagra. Hogy hol a tortenet vege? Nyilvan ott kovetkezik be a vegso stadium, akol a kozonseg elfelejti, hogy o most kozonseg, es reszeve valik a cselekmenynek. Hogy ez bekovetkezzek, celba kell venni minden erzekszervet — sokan meg a hipnotizalast is celszerunek tartottak. Ha sikerult elerni a celt, az ember tapasztalati vilaga rendkivul kiszelesedett. Az illeto — legalabbis egy idore — egy masik emberre valva vehetett reszt minden elkepzelheto, valosagos vagy kepzeletbeli kalandban. De lehetett akar noveny vagy allat is, ha sikerult elkapni es rogziteni mas elolenyek erzekszervi benyomasait. Es ha veget ert a „program”, az emberben olyan eleven emlek maradt rola, mint minden mas elmenyerol, amit a valosagos eletben szerzett — tulajdonkeppen meg sem tudta kulonboztetni a valosagtol.
A jovo kilatasa kaprazatos volt. Sokan egyenesen remitonek talaltak, es csak abban biztak, hogy a vallalkozas kudarcba fullad. A szivuk melyen azonban tudtak, hogy ha a tudomany valamit lehetsegesnek kialt ki, akkor annak vegso megvalositasa elkerulhetetlen…
Ilyen volt tehat Uj-Athen; es ilyesmikrol almodozott. Azza szeretett volna valni, ami a regi Athen lehetett volna, ha a rabszolgak helyett gepekkel dolgoztat, s a babonak helyebe a tudomanyt lepteti. De hogy sikerulni fog-e a kiserlet, azt meg nagyon korai lett volna megjosolni.
Jeffrey Greggson azok koze a szigetlakok koze tartozott, akik ez ido szerint meg nem erdeklodtek esztetikai vagy tudomanyos kerdesek irant — melyek pedig a legfobb elfoglaltsagot jelentettek a szuleinek. O tisztan szemelyes okokbol tamogatta a Telepet. A tenger — amely egyik iranyban sem volt nehany kilometernel messzebb — elbuvolte. Rovid eletenek nagy reszet a kontinens belsejeben toltotte, s meg ujdonsag volt szamara, hogy mindenutt viz veszi korul. Jo uszo volt, s barataival egyutt gyakorta indult felfedezo bicikliutra a laguna sekely vizeben, amikor is mindig magaval vitte a bekauszonyat es a maszkjat. Jean eleinte nem volt tulsagosan elragadtatva a dologtol, de miutan nehanyszor o is lemerult, mar nem felt a tengertol es fura teremtmenyeitol, es hagyta, hadd szorakozzon Jeffrey kedvere — azzal a kikotessel, hogy soha nem megy egyedul uszni.
A Greggson-haz masik tagja, aki csak helyeselni tudta a valtozast, Fey volt, a csodaszep, aranysarga vizsla; az eb hivatalosan George-e volt, de csak ritkan lehetett elszakitani Jeffreytol. Elvalaszthatatlanok voltak, mind
