Ilyen es hasonlo kerdeseken vitatkoztak veg nelkul, mikozben folytak az elokeszuletek. Semmit sem tudtak az oket meglatogatni szandekozo fokormanyzorol, de felteteleztek, hogy a kulturat minden mennyisegben magaba tudja fogadni. Legalabb megprobalkoznak a kiserlettel, az aldozat reakcioit pedig egy sereg eles elmeju egyen fogja nagy erdeklodessel figyelni. A tanacs soros elnoke egy Charles Yan Sen nevu filozofus volt; a csufondarossagra hajlamos, de alapjaban veve vidam ember, meg hatvaneves sem leven, elete felszallo agaban volt. Platon a filozofus allamferfi megtestesulesenek tartotta volna, Sen azonban egyaltalan nem meltanyolta Platont, akirol tobbe-kevesbe az volt a velemenye, hogy igencsak hamis szinben tuntette fel Szokrateszt. Azok koze a szigetlakok koze tartozott, akik eltokeltek, hogy a leheto legjobban kihasznaljak e latogatast, ha masert nem, hat azert, hogy megmutassak a fokormanyzoknak: az emberekben meg rengeteg kezdemenyezo ero van, meg nincsenek — az o szavaval elve — „teljesen haziasitva”.
Athenban semmit sem csinaltak a demokratikus jatekszabalyok legfobb letetemenyese, azaz a megfelelo bizottsag nelkul. Valaki egyszer ugy jellemezte a Telepet, mint egymasba kapcsolodo bizottsagok rendszeret.
De a rendszer mukodott, hala Athen igazi megalapitoi, a szocialpszichologusok turelmes studiumainak. A kozosseg nem volt tul nagy, igy aztan a mukodtetesebe mindenki be tudott kapcsolodni valahol, es polgar lehetett a szo legigazibb ertelmeben.
Szinte elkerulhetetlen volt, hogy George a muveszi hierarchia elenjaro szemelyisegekent tagja legyen a fogadobizottsagnak. O azonban tul is biztositotta magat oly modon, hogy titokban meg is tett erte mindent. Ha a fokormanyzok tanulmanyozni akartak a Telepet, hat o meg a fokormanyzokat akarta tanulmanyozni. Jean nem volt tulsagosan elragadtatva a dologtol. Ama Boyce-eknal atelt ejszaka ota valami meghatarozhatatlanul ellenseges erzest taplalt a fokormanyzok irant, bar az okat nem tudta volna megmondani. Csak azt kivanta, hogy minel kevesebb dolguk legyen egymassal; neki a sziget egyik legfobb vonzereje eppen a feltetelezett fuggetlensege volt. Felelem ebredt benne amiatt, hogy ezt a fuggetlenseget veszely fenyegetheti.
A fokormanyzo — mindazok csalodasara, akik valami latvanyosabb jelenetre szamitottak — egy kozonseges, emberkez gyartotta repulon, mindenfele szertartast mellozve erkezett meg. Akar maga Karellen is lehetett volna, hiszen igazabol soha senki nem tudta megkulonboztetni egyik fokormanyzot a masiktol — valamennyien egyetlen alapminta masolatainak latszottak. Meglehet, valami ismeretlen biologiai eljaras eredmenyekeppen azok is voltak.
Az elso nap elmultaval a szigetlakok mar fol sem nagyon figyeltek, amikor a hivatalos auto varosnezo korutja soran elberregett mellettuk. A latogato neve — Thanthalteresco — a szeles koru hasznalatra elegge nehezkesnek bizonyult, ezert egykettore elkereszteltek „az inspektornak”. A nev meglehetosen pontos volt, tekintve a statisztikak iranti kivancsisagat es etvagyat.
Charles Yan Sen joval ejfel utan kimerulten kiserte vissza az inspektort a szallasaul szolgalo repulogephez.
Nem is vitas, hogy mialatt ember hazigazdai az alvas gyarlo szenvedelyenek hodoltak, o vegigdolgozta az ejszaka hatralevo reszet.
Sen asszony idegesen udvozolte hazatero ferjet. Huseges tarsai voltak egymasnak, noha a ferjnek megvolt az a bohokas szokasa, hogy vendegek jelenleteben Xantippenek hivta a feleseget. Az asszony mar nemegyszer fenyegette azzal, hogy o sem marad adosa, s egyszer meg megkinalja egy csesze burokfozettel, de szerencsere az effele teak kevesbe voltak ismertek Uj-Athenban, mint a regiben.
— Sikeres nap volt? — kerdezte az asszony, amikor a ferje letelepedett a kesoi vacsora melle.
— Azt hiszem… ambar az ember sohasem tudhatja, mi jatszodik le ezekben a nem mindennapi elmekben.
Lathatoan erdeklodott, meg bokolt is. Egyebkent elnezeset kertem, amiert ide nem hivtam meg, amire azt mondta, hogy nagyon is megerti, o sem szeretne beverni a fejet a plafonunkba.
— Ma mit mutattal meg neki?
— A Telep hetkoznapi oldalat, amit o nem talalt olyan unalmasnak, mint en szoktam. Minden elkepzelheto kerdes erdekelte a termelesrol, meg hogy hogyan tartjuk egyensulyban a koltsegvetesunket, az asvanykeszleteinket, a szuletesi aranyt, hogy mibol fedezzuk az elelmunket es igy tovabb. Szerencsere velem volt Hamison, a titkar; o beteve tudja az osszes eves jelentest a Telep fennallasa ota. Hallanod kellett volna, hogyan dobaloztak a statisztikai adatokkal! Az inspektor kolcsonkerte valamennyit, es en akarmibe lefogadnam, hogy holnap kepes lesz a fejunkre olvasni barmelyik szamot. En rettenetesen nyomasztonak talalom az effele szellemi mutatvanyokat.
Asitott, es immel-ammal csipegetni kezdte az etelt.
— A holnapi nap minden bizonnyal erdekesebb lesz. Meglatogatjuk az iskolakat es az Akademiat. A valtozatossag kedveert akkor majd en teszek fol kerdeseket. Tudni szeretnem, hogyan nevelik fel a fokormanyzok a gyerekeiket — felteve persze, hogy vannak gyerekeik.
Ez nem tartozott azok koze a kerdesek koze, melyekre Charles Sen valaha is valaszt kapott, de mas vonatkozasokban az inspektor figyelemre meltoan beszedesnek bizonyult. Orom volt latni, hogyan ter ki az ugyetlenul feltett kerdesek elol, hogy aztan a legvaratlanabb pillanatban valjek kifejezetten gyanutlanna.
Az elso, valoban kozvetlen hangu beszelgetes akkor jatszodott le koztuk, amikor elhajtottak a Telep egyik fo buszkesegenek szamito iskolabol.
— Nagy felelosseget ro rank, hogy e fiatal koponyakat felkeszitsuk a jovore — jegyezte meg dr. Sen. — Az ember, szerencsere, nagyon is rugalmas leny; maradando karosodast csak rendkivul hatranyos nevelessel lehet eloidezni nala. Ha netalan tevesek lennenek is a vegso celjaink, aldozati baranykaink minden bizonnyal ki fogjak heverni. Es ahogy on is latta, tokeletesen boldognak latszanak. Kis szunetet tartott, majd ravaszkasan folpillantott a mellette ulo, toronykent felmagasodo alakra. Az inspektort tetotol talpig valami ezustosen fenylo oltozek fedte, nehogy egy porcikajat is kozvetlenul erje az eles napfeny. Sen doktor tudta, hogy a sotet szemuveg mogul oriasi szemek figyelik mindenfele erzelem nelkul — vagy olyan erzelmekkel, melyeket o sohasem fog megerteni. — En ugy kepzelem, hogy a mi gyereknevelesi gondjaink nagyon hasonlok azokhoz, amiket onok tapasztalnak az emberi fajjal kapcsolatban. Nem gondolja?
— Bizonyos szempontokbol — ismerte el komoran a fokormanyzo. — Mas vonatkozasbol azonban jobb parhuzamot kinal az onok gyarmati birodalmainak a tortenelme. A romai es a brit birodalom ilyen szempontbol mindig is roppant erdekesnek tunt a szamunkra. India esetet kulonosen tanulsagosnak veljuk. Koztunk es a britek indiai szerepe kozott az a fo kulonbseg, hogy nekik valojaban nem volt okuk ra, hogy odamenjenek, nem voltak tudatos celjaik, leszamitva az olyan kozonseges es mulekony inditekokat, mint a kereskedelem vagy a tobbi europai hatalommal valo ellenseges viszony. Egy egesz birodalom urai lettek, meg mielott tudtak volna, mit kezdjenek vele, es sohasem voltak igazan boldogok, mig meg nem szabadultak tole.
— Es onok is megszabadulnak majd a birodalmuktol, ha eljon az ideje? — kerdezte Sen doktor, nem tudvan ellenallni az alkalom csabitasanak.
— A legcsekelyebb tetovazas nelkul — valaszolta az inspektor. Sen doktor nem eroltette tovabb a temat. Ez az oszinte valasz csoppet sem volt hizelgo — de kulonben is, megerkeztek az Akademiahoz, ahol az osszegyult pedagogusok mar nagyon vartak, hogy egy valodi, hus-ver fokormanyzon probaljak ki a szellemesseguket.
— Ahogy tisztelt kollegank elmondja majd onnek — kezdte Chance professzor, az uj-atheni egyetem dekanja —, nekunk az a fo torekvesunk, hogy nepunk elmejet keszenleti allapotban tartsuk, s hogy alkalmassa tegyuk oket a kepessegeik felismeresere. Attol tartok, hogy e szigeten tul — intett lemondoan, mintegy jelezve a bolygo fennmarado reszet — az emberi faj mar elvesztette a kezdemenyezokeszseget. Bekeben, bosegben el, de tavlatok nelkul.
— Mig itt, ugyebar?… — vetette kozbe a fokormanyzo nyajasan. Chance professzor — akiben nem volt humorerzek, s ezt o maga is sejtette — gyanakvo pillantast vetett a latogatojara.
— Mi itt — folytatta — nem szenvedunk attol a regi rogeszmetol, hogy a tetlenseg bun. De azt sem gondoljuk, hogy elegendo, ha passziv befogadoi vagyunk a szorakoztatasnak. E szigeten egy ambicioja van mindenkinek, amit nagyon egyszeruen ki lehet fejezni: tenni valamit, barmilyen kicsinyseget, de jobban, mint masok. Ez persze olyan eszmeny, amit nem erhetunk el mindannyian, de ebben a mai vilagban mar az is nagy dolog, hogy van eszmenyunk. Hogy megvalositsuk, az sokkal kevesbe fontos.
Az inspektor nem mutatott hajlandosagot a valaszolasra. Vedooltozetet mar levetette, de sotet szemuvegetol meg itt, a tanacsteremben sem szabadult meg. A dekan azon toprengett, vajon lelkileg van-e szuksege ra, vagy egyszeruen csak alcazni akarja magat vele. Annyi bizonyos, hogy alaposan megnehezitette az
