amugy is nehez feladatot, vagyis hogy olvasni tudjanak a fokormanyzo gondolataiban. Mindenesetre nem latszott rajta, hogy haragudna a razuditott, kihivo kijelentesek vagy biralo megjegyzesek miatt, melyeket a fajtaja Folddel kapcsolatos, nagyjabol sejtheto politikaja valtott ki.
A dekan mar azon volt, hogy kemenyebb tamadasba lendul, amikor Sperling professzor, a termeszettudomanyi kar vezetoje, ugy dontott, hogy haromszemelyesse tagitja a kuzdelmet.
— Ahogy nyilvan on is tudja, uram, kulturank egyik nagy kerdese a muveszet es a tudomany kettossege. En nagyon szeretnem tudni, mi errol az onok velemenye. Osztjak-e azt a nezetet, miszerint minden muvesz abnormalis? Hogy munkassaguk, de legalabbis a mogotte meghuzodo kesztetes egy melyen beagyazodott psziches kieleguletlenseg eredmenye?
Chance professzor feltunoen megkoszorulte a torkat, de az inspektor megelozte.
— Nekem azt mondtak, hogy bizonyos fokig minden ember muvesz, vagyis hogy ha kezdetleges szinten is, de mindenki letre tud hozni valamit. Tegnap peldaul az onok iskolaiban megfigyeltem, milyen hangsulyt kap az onkifejezes a rajzolasban, festesben es modellezesben. Az erre valo kesztetes eleg altalanosnak latszott, meg azoknal is, akiket szemmel lathatoan tudomanyos palyara szannak. Tehat ha minden muvesz abnormalis, es minden ember muvesz, akkor itt egy erdekes szillogizmussal allunk szemben…
Mindenki azt varta, hogy befejezze a gondolatot. De a fokormanyzok folottebb tapintatosak tudtak lenni, ha erdekeik ugy kivantak.
Az inspektor kitunoen vette azt az akadalyt, amit a szimfonikus hangverseny jelentett, amit nem minden esetben lehetett elmondani a hallgatosag embertagjairol. A kozizlesnek tett egyetlen engedmeny Sztravinszkij Zsoltarszimfoniaja volt; amugy a program eronek erejevel modern akart lenni. De az eloadas, minden mellekszempontot figyelmen kivul hagyva, remek volt, hiszen a Telep nem alaptalanul hencegett azzal, hogy naluk jatszik a vilag nehany legnagyszerubb muzsikusa. Egymassal vetelkedo komponistak civakodtak a dicsosegert, hogy bekerulhessenek a musorba, bar akadtak cinikus alakok is, akik megkerdojeleztek, hogy ez valoban dicsoseg volna. Mert teny, hogy az emberek legjobb tudomasa szerint a fokormanyzok botfuluek voltak.
Mindazonaltal megfigyeltek, hogy a koncert utan Thanthalteresco megkereste a jelen levo harom zeneszerzot, es gratulalt nekik azert, amit o az illetok „atlagon feluli eredetisegenek” nevezett.
Ettol mindharman oromtol ragyogo, de kisse zavart abrazattal vonultak vissza.
George Greggsonnak csak a harmadik napon nyilt alkalma ra, hogy talalkozzon az inspektorral. A szinhaz nem valami egytaletelt, sokkal inkabb egyfajta fatanyerost kinalt: ket egyfelvonasost, egy vilaghiru szinesz jelenetet es egy balettszamot. Mindezt remek eloadasban, ugyhogy nem valt be az egyik kritikus joslata, miszerint „most legalabb meglatjuk, tudnak-e asitani a fokormanyzok”. Sot, az inspektor tobbszor is nevetett, meghozza a kello idoben.
Es megis… senki sem lehetett biztos a dologban. Ahogy egy antropologus is reszt vehet valamely primitiv torzsi szertartasban, a fokormanyzo is alakithatott nagyot, pusztan a logikajaval kovetve az eloadast, mikozben idegen erzelmei erintetlenek maradtak. Az, hogy a megfelelo hangokat bocsatotta ki, es ugy reagalt, ahogy elvartak tole, valojaban nem bizonyitott semmit.
Bar George eltokelte, hogy beszelni fog az inspektorral, terve kudarccal vegzodott. Az eloadas utan valtottak ugyan nehany bemutatkozo szot, de aztan a latogatot elsodortak. Egyszeruen nem lehetett elszakitani a slepptol, es George vegul elkeseredetten, csalodottan hazament. Azt ugyan maga sem tudta, mit mondott volna, ha alkalma nyilik ra, de azt valahogy erezte, hogy ra tudta volna terelni a szot Jeffre. De lam, elmult a lehetoseg.
Ket napig tartott a rosszkedve. Az inspektor repulogepe elment, a kolcsonos tiszteletadas nyilatkozatai kozepette, meg mielott barmifele folytatas lehetosege mutatkozott volna. Senkinek sem jutott eszebe, hogy Jeffet megkerdezze, es nyilvan a fiu is csak hosszas toprenges utan mert George-hoz fordulni.
— Papa — kerdezte, nem sokkal a lefekves elott —, te ismered a fokormanyzot, aki ellatogatott hozzank?
— Igen — valaszolta George mogorvan.
— Szoval eljott az iskolankba is, es hallottam, amikor beszelt az egyik tanarral. Nem nagyon ertettem, amit mondott, de azt hiszem, megismertem a hangjat. O volt az aki szolt, hogy fussak amikor jott a nagy hullam.
— Egeszen biztos vagy benne?
Jeff egy pillanatra elbizonytalanodott.
— Nem egeszen… de ha nem o, akkor egy masik fokormanyzo volt. Nem tudom, nem kellett volna-e megkoszonnom neki. De mar elment, igaz?
— Igen — felelte George. — Attol tartok, elment. De talan van meg egy eselyunk. Most pedig legy jo fiu, bujj az agyba, es ne gondolj ra tobbe.
Amikor Jeff mar biztonsagos tavolsagban volt, es Jenny mellett is veget ert a szolgalat, Jean leult George szeke melle, a kis szonyegre, s hatat a ferje labanak tamasztotta. George bosszantoan szentimentalisnak talalta Jeannek ezt a szokasat, de jelentektelenebbnek tartotta annal, hogy szova tegye. Azert, amennyire lehetett, elhuzta a terdet.
— Most mi a velemenyed? — kerdezte Jean faradt, szintelen hangon. — Hogy valoban megtortent?
— Megtortent — felelte George —, de lehet, hogy bolondok vagyunk, amiert igy izgatjuk magunkat miatta.
Vegtere is a legtobb szulo halas volna, es termeszetesen en is halas vagyok. Lehet, hogy pofonegyszeru a magyarazat. Tudjuk, hogy a fokormanyzokat erdekli a Telep, tehat nyilvan szemmel tartottak a muszereikkel, noha nem ezt igertek. Tegyuk fel, hogy egyikojuk epp akkor szaglaszott korbe a messzelato szerkentyujukkel, es meglatta a kozeledo hullamot. Egeszen normalis dolog, hogy figyelmezteti azt, aki veszelyben van.
— Csakhogy tudta Jeff nevet, ezt ne felejtsd el. Nem, figyelnek bennunket. Valamiert kulonlegesek vagyunk, ezert keltettuk fel az erdeklodesuket. Rupert partija ota bennem van ez az erzes. Fura, hogy az az este mennyire megvaltoztatta mindkettonk eletet.
George egyutterzon nezett le Jeanre, de ennel tobb nem volt a tekinteteben. Kulonos, hogy meg tudott valtozni ilyen rovid ido alatt. Szerette ot, aki gyerekeket szult neki, es resze volt az eletenek — de mi maradt meg a szerelembol, amit egy George Greggson nevu, felig elfeledett szemely erzett egy Jean Morrel nevu, halvanyulo alomkep irant? Szeretetet ma mar meg kellett osztania egyfelol Jeff-fel es Jenniferrel — masfelol Carolle-lel. Hitte, hogy Jean nem tud Carolle-rol, es el is akarta neki mondani, meg mielott megteszi mas. De valahogy sohasem tudott sort keriteni ra.
— Nagyon helyes… figyelik Jeffet… megvedik, ami azt illeti. Nem gondolod, hogy buszkek lehetnenk ra?
Lehet, hogy a fokormanyzok fenyes jovot tartogatnak a szamara. Csak tudnam, mifelet…
Tudta, csak azert mondja ezeket, hogy megnyugtassa Jeant. O maga nem volt kulonoskeppen zaklatott, inkabb csak izgatott es zavart. Es akkor, teljesen varatlanul szinte fejbe kolintotta egy ujabb gondolat, egy gondolat, ami mar korabban is eszebe juthatott volna. A tekintete automatikusan fordult a gyerekszoba fele.
— Kivancsi volnek, hogy csak Jeffre vigyaznak-e — mondta.
Az inspektor annak rendje es modja szerint beterjesztette a jelenteset. A szigetlakok sokert nem adtak volna, ha lathatnak. Minden egyes statisztikai adat es felmeres bekerult az orias szamitogepek telhetetlen memoriajaba, mely — tobbek kozott — a Karellen mogott felsorakozo lathatatlan eroknek volt a resze. De meg mielott e szemelytelen elektronikus agyak levontak volna a maguk kovetkezteteseit, az inspektor is eloadta a javaslatait.
Az emberi faj gondolkodasa es nyelve szerint kifejezve nagyjabol a kovetkezokeppen: — A Telepet illetoen semmit sem kell tennunk. Erdekes kiserlet, de semmifele hatassal nincs a jovore.
Muveszi torekveseihez nincs kozunk, es semmi sem bizonyitja, hogy barmelyik tudomanyos kutatasuk is veszelyes mederben haladna.
A terveknek megfeleloen, es anelkul hogy feltunest keltettem volna, beletekintettem a Kezdo Alany iskolai teljesitmenyeibe. Mellekeltem a vonatkozo statisztikakat, amibol latnivalo, hogy mindmostanaig semmi jele holmi szokatlan fejlemenyeknek. De, mint tudjuk, az attorest ritkan vezetik be elozetes figyelmeztetesek.
Talalkoztam tovabba az Alany apjaval, es az volt a benyomasom, hogy beszelni szeretne velem. Szerencsere ezt el tudtam kerulni. Nem ketseges, hogy gyanit valamit, bar az igazsagot termeszetesen sohasem talalhatja ki, es arra sincs modja, hogy valamikeppen befolyasolja a kovetkezmenyt.
Egyre jobban sajnalom ezeket az embereket.
George Greggson egyetertett volna az inspektor velemenyevel, miszerint Jeff korul az egvilagon semmi
