egyre hajmeresztobb format fognak olteni.
Jean konnyekben tort ki, amikor visszakapta a fiat, mert mar meg volt rola gyozodve, hogy az ar kisodorta a tengerre. Az iszonyattol elkerekedo szemmel nezte a fekete, tajtekos vizfalat, mely bombolve kozeledett a latohatar felol, hogy habjaba temesse Spartat tetotol talpig. Elkepzelhetetlennek tunt, hogy Jeff idoben biztonsagos helyre juthat elole.
Aligha lehetett csodalkozni azon, hogy a gyerek nem tudott elfogadhato magyarazatot adni arra, hogy mi tortent. Miutan megetettek, es ott lattak biztonsagban, a sajat agyaban, Jean es George leultek melleje.
— Aludj, kincsem, es felejtsd el az egeszet! — mondta Jean. — Most mar jo helyen vagy.
— De olyan jo volt, mami — ellenkezett Jeff. — Egyaltalan nem ijedtem meg.
— Helyes — nyugtazta George. — Bator fiu vagy. Jol tetted, hogy esznel voltal, es idoben elfutottal. En mar hallottam regebben is ilyen arapalyokrol. Sokan fulladtak mar meg, mert lementek a szabadda valt partszakaszra, hogy lassak, mi tortent.
— Ezt csinaltam en is — vallotta be Jeff. — Csak tudnam, ki volt, aki segitett…
— Hogy erted ezt? Hiszen nem volt veled senki. A tobbi fiu odafont volt, a dombokon.
Jeff mintha zavarba jott volna.
— Pedig valaki ram szolt, hogy fussak.
Jean es George meghokkenve neztek egymasra.
— Ugy erted… szoval azt kepzelted, hogy hallasz valamit?
— Jaj, ne zavarjuk most! — szolt Jean idegesen, s talan kisse tul sietosen is.
George azonban nem tagitott.
— A vegere akarok jarni ennek! Mondd el szep sorjaban, Jeff, hogy mi tortent.
— Hat lent voltam a parton, annal az oreg roncsnal, amikor megszolalt a hang.
— Mit mondott?
— Nem emlekszem pontosan, de valami olyasmit, hogy „Jeffrey, szaladj fel a dombra, amilyen gyorsan csak birsz. Ha itt maradsz, megfulladsz”. Biztos, hogy Jeffreynek szolitott, es nem Jeffnek. Vagyis nem lehetett olyasvalaki, akit ismerek.
— Ferfihang volt? Es honnan jott?
— Rettento kozel volt hozzam. Es ugy hallatszott, mintha ferfi volna… — Jeff elbizonytalanodott egy pillanatra, de George nem hagyta beken.
— Folytasd… kepzeld vissza magad a partra, es meseld el pontosan, hogy mi tortent!
— Hat, egyaltalan nem hasonlitott senkinek a hangjara, akit ismerek. Azt hiszem, valami nagyon nagy ember volt.
— Csak ennyit mondott a hang?
— Igen… mig maszni nem kezdtem fol a dombra. Akkor megint tortent valami vicces dolog. Ugye, ismered a dombra vezeto osvenyt?
— Igen.
— Azon rohantam folfele, mert igy volt a leggyorsabb. Akkor mar tudtam, mi tortenik, mert lattam a nagy hullamot, ahogy kozeledett. De kulonben is szornyu nagy zajt csapott. Es akkor eszrevettem, hogy az uton van egy oriasi nagy sziklatomb. Azelott nem volt ott, es most nem lehetett elmenni mellette.
— A foldrenges gurithatta le — velekedett George. — Csitt! Folytasd, Jeff!
— Nem tudtam, mit tegyek, pedig a hullam egyre kozelebb jott. Akkor azt mondta a hang: „Csukd be a szemed, Jeffrey, es tedd a kezed az arcod ele!” Muris volt, hogy ezt kell csinalnom, de szot fogadtam. Es akkor volt egy nagy villanas — ereztem az egesz testemben —, es mire kinyitottam a szemem, a nagy ko eltunt.
— Eltunt?
— Igen… akkor mar nem volt ott. En meg ujra futni kezdtem, es egett a talpam, mert az osveny borzasztoan forro volt. Sziszegett a viz, amikor atfolyt rajta, de engem akkor mar nem ert utol… en mar magasan font jartam a dombon. Mas nem is volt. Aztan mar csak akkor jottem le, amikor elvonult a viz. Aztan eszrevettem, hogy eltunt a bicajom, es hogy leomlott a hazavezeto ut.
— Ne aggodj a bicikli miatt, dragam — olelte magahoz Jean halasan a fiat. — Majd veszunk egy masikat. Az a fo, hogy biztonsagban vagy. Hogy hogyan tortent, amiatt igazan nem kell nyugtalankodnunk.
Ez persze nem volt igaz, mert alighogy kitettek a labukat a gyerekszobabol, nyomban ezen kezdtek torni a fejuket. Tanacskozasuk ugyan nem dontott el semmit, de lett ket kovetkezmenye. Masnap Jean, anelkul hogy szolt volna George-nak, elvitte a kisfiat a Telep gyermekpszichologusahoz: Az figyelmesen vegighallgatta a Jeff altal ujra elmondott tortenetet, s a legkevesbe sem buvoltek el azok a szokatlan korulmenyek, amelyekrol a gyerek beszamolt. Vegul — mialatt gyanutlan paciense a szomszedos szobaban sorra visszalokte a jatekokat — a doktor megnyugtatta Jeant.
— Egyaltalan nem ugy nez ki, mintha koros volna az elmeallapota. Ne felejtse el, hogy szornyu elmenyen ment keresztul, es ahhoz kepest igazan jo allapotban kerult ki belole. A gyereknek kulonlegesen nagy a kepzeloereje, lehet, hogy maga is elhiszi a mesejet. Higgye el maga is, es addig ne aggodjon, amig nem tapasztal ujabb tuneteket. Akkor viszont azonnal szoljon nekem.
Aznap este Jean elmeselte a ferjenek, mi volt az orvos velemenye. George-on nem latszott az a megkonnyebbules, amit Jean remelt, de azt hitte, talan a szeretett szinhazaban esett kar busitja. George mindossze annyit morgott, hogy „nagyszeru”, s mar felre is ult a Szinpad es Studio legfrissebb szamaval. Ugy viselkedett, mintha mar nem is erdekelne az ugy, ami meglehetosen bosszantotta is Jeant.
De harom hettel kesobb, aznap, amikor ujra megnyitottak a toltesutat, George furgen karikazott biciklijevel Sparta fele. A parton meg mindenutt ott hevertek a szettort koralldarabok, s egy helyen mintha maga a zatony szakadt volna meg. George azon toprengett, vajon mennyi idobe fog telni, mire a turelmes polipok tizezrei eltuntetik a kart.
A szikla oldalaban csak egy osveny vezetett folfele, es George, mihelyt lelegzethez jutott, maszni kezdett folfele. Itt-ott a kovek koze beakadt; elszaradt hinarfoszlanyok jeleztek a felduzzadt viz hatarat.
George Greggson sokaig allt az elhagyatott osvenyen, a laba elotti foltot bamulva, amit a megolvadt szikla hagyott. Probalta elhitetni magaval, hogy a folt egy reges-reg kialudt tuzhanyo nyoma, de aztan letett rola, hogy amitsa magat. Eszebe jutott az a sok evvel ezelotti ejszaka, amikor o es Jean beszalltak Rupert Boyce hulye kiserletebe. Tulajdonkeppen soha senki nem ertette, hogy pontosan mi tortent akkor, es George tudta, hogy e ket kulonos esemeny valami kifurkeszhetetlen modon osszefugg egymassal. Eloszor Jean, most meg a fia. Nem tudta, oruljon-e vagy feljen, es titkon nema imat kuldott az eg fele: — Koszonom, Karellen, azt a nem tudom, mit, amit a tieid tettek Jeffert. Csak azt volna jo tudni, hogy miert tettek!
Aztan szep lassan leballagott a partra. A nagy feher siralyok bosszusan repkedtek korulotte, amiert nem hozott elelmet, hogy dobalja nekik, mialatt ok font koroznek az egen.
Karellen kerese — noha a Telep megalakulasa ota minden pillanatban varhato volt — bombakent hatott. Azzal mindenki tisztaban volt, hogy ez donto pillanatot fog eloidezni Athen ugyeiben, csak azt nem tudtak, jol vagy rosszul fog-e elsulni a dolog.
Mindmostanaig a Telep a fokormanyzok beavatkozasa nelkul, maga intezte a sajat ugyeit. Oket is eppugy beken hagytak, ahogy nem vettek tudomast a legtobb emberi tevekenysegrol, ha az nem volt felforgato, vagy nem fenyegette a biztonsagukat. Azt persze nem lehetett bizonyosan tudni, hogy a Telep celjai felforgatoknak nevezhetok-e vagy sem. Politikamentesek voltak, az biztos, de onmagukban veve jelentettek kiserletet az intellektualis es muveszi fuggetlenseg megvalositasara. Es ki tudja, hogyan alakulnak kesobb a dolgok? A fokormanyzok minden bizonnyal tisztabban lattak Athen jovojet, mint maguk az alapitok — es lehet, hogy nem tetszett nekik.
Persze, ha Karellen ki akart kuldeni egy megfigyelot, egy ellenort, vagy nevezzuk, aminek akarjuk, az ellen semmit sem lehetett tenni. A fokormanyzok husz evvel ezelott bejelentettek, hogy a jovoben egyaltalan nem hasznaljak ellenorzo berendezeseiket, vagyis az emberisegnek nem kell tobbe tartania attol, hogy kemkednek utana. Mindazonaltal az a teny, hogy ezek a berendezesek tovabbra is megvoltak, azt jelentette, hogy a fokormanyzok elol semmi olyat nem lehetett eltitkolni, amit ok igazan latni akartak.
Akadtak a szigeten olyanok is, akik eselyt lattak e latogatasban arra, hogy valaszt kapnak a fokormanyzok lelkivilaganak egy kicsiny problemajara — nevezetesen a muveszethez valo viszonyukra. Vajon az emberi faj gyerekes eltevelyedesenek tartjak? Vajon nekik van-e barmifele muveszi kifejezesi formajuk? Ha van, abban az esetben ez a latogatas meroben esztetikai celokat szolgal-e, vagy Karellen inditekai kevesbe artatlanok?
