szalagjai: a termelesi mutatok, a nepszamlalasi eredmenyek es egy egesz vilag gazdasagi rendszerenek teljes konyvelese. Valahol odafont, Karellen hajojaban meg kellett lennie e reszleg megfelelojenek — es van Ryberg hata ludboros lett, ha arra gondolt, vajon ott mifele alakok gyujtogetik ossze azokat az uzeneteket, amelyeket a Fold kuldozget a fokormanyzoknak.
De ma nem erdekeltek a gepek, sem a megszokott, mindennapos munkajuk. Egyenesen ahhoz a kis dolgozoszobahoz ment, ahova csak Stormgrennek volt szabad bejarasa. Utasitasara feltortek a zarat, es addigra odaert az osszekoto tisztek parancsnoka.
— Ez itt egy kozonseges telexgep a szabvany irogep-billentyuzettel — magyarazta a parancsnok. — Fenymasolo is van, ha kepeket vagy tablazatokat akar kuldeni, de on azt mondta, ilyesmire nem lesz szuksege.
— Ugy van. Koszonom — bolintott van Ryberg szorakozottan. Nem akarok sok idot tolteni itt. Utana zarja be ismet a szobat, es minden kulcsot nekem adjon at.
Megvarta, amig az osszekoto tiszt elmegy, aztan odault a gephez. Tudta, hogy ezt csak elvetve hasznaltak, mert minden ugy teritekre kerult Karellen es Stormgren heti talalkozoin, de mert a gep valami tartalek aramkorre volt kapcsolva, bizott benne, hogy eleg hamar megjon majd a valasz.
Nemi tetovazas utan gyakorlatlan ujjakkal kezdte lepotyogtetni az uzenetet. A gep halkan berregni kezdett, s a szavak nehany masodpercre kivilagosodtak a sotet kepernyon. Aztan hatradolt, es varta a valaszt.
Egy perc sem telt bele, a gep ismet felzummogott. Van Ryberg nem eloszor tunodott el azon, hogy vajon szokott-e aludni a felugyelo. Az uzenet eppoly kurta volt, mint amilyen semmitmondo.
NINCS INFORMACIO. KEZELJE AZ UGYEKET BELATASA SZERINT.
Van Ryberg keseru szajizzel, hijan mindenfele elegedettsegnek; dobbent ra, micsoda felelosseget raktak a vallara.
Az elmult harom nap soran Stormgren kisse behatobban is megvizsgalta elrabloit. Egyedul Joe volt fontos szemelyiseg, a tobbiek a minden illegalis mozgalom korul rendre osszegyulo csocseleket kepviseltek. Az ilyen senkik nem sokat torodtek a Szabadsag Liga eszmeivel, oket csak az erdekelte, hogy a leheto legkevesebb munkabol meg tudjanak elni.
Joe mindent osszeveve bonyolultabb szemelyiseg volt, noha viselkedese olykor egy nagyra nott kisgyerekre emlekeztette Stormgrent. Veget nem ero pokerjatszmaik kozben heves politikai vitakba bonyolodtak, es Stormgren szamara csakhamar vilagossa valt, hogy a termetes lengyel tulajdonkeppen at sem gondolta igazan, hogy mik azok a dolgok, amikert harcol. Mindent az erzelmek es a szelsoseges konzervativizmus elhomalyosito szemuvegen at latott. Az a hosszu harc, amit hazaja a fuggetlensegert vivott, olyan felteteles reflexeket alakitott ki benne, mintha meg mindig a multban elne. Eleven tulelo volt, olyan ember, aki nem tud mit kezdeni a hetkoznapi elettel. Ha majd eltunnek a hozza hasonlo alakok — ha eltunnek egyaltalan —, a vilag biztonsagosabb, de unalmasabb hely lesz.
Stormgren egyre kevesbe ketelkedett benne, hogy Karellennek nem sikerult ot megtalalnia. Megprobalt bloffolni, de elrabloit nem gyozte meg vele. Teljesen biztos volt benne, hogy eddig azert tartottak itt, hogy lassak, elszanja-e magat Karellen a cselekvesre; es most, hogy nem tortent semmi, veghezviszik, amit kiterveltek.
Nem lepte meg, amikor — elrablasa utan negy nappal — Joe kozolte vele, hogy latogatoi vannak. A kis csapat egy ideje eszrevehetoen nyugtalanabba valt, amibol a fogoly gyanitotta, hogy a mozgalom vezetoi — latvan, hogy nincs veszely — vegre eljonnek erte.
Mar vartak. Ott ultek a rozoga asztal korul, amikor Joe udvariasan betessekelte a nappaliba. Stromgrent mulattatta, hogy bortonore milyen tuntetoen, szinte hivalkodva hord maganal egy oriasi pisztolyt, amit most latott nala eloszor. A ket bandita eltunt, es meg Joe is valahogy visszafogottabbnak latszott. Stormgren rogton rajott, hogy most nagyobb kaliberu ferfiakkal van dolga, es az elotte levo csoport is erosen emlekeztette egy hajdanaban latott kepre, amely Lenint es tarsait abrazolta az orosz forradalom elso napjaiban. E hat ferfibol is pontosan az az intellektualis ero, vasfegyelem es konyortelenseg sugarzott. Ez volt a szervezet mukodeset iranyito agy, melyhez kepest Joe es a hozza hasonlok artalmatlanok voltak.
Stormgren eppen csak megbiccentette a fejet, s nyugalmat tettetve odament az egyetlen ures szekhez.
Kozeledesere az asztal tuloldalan ulo idosebb, tagbaszakadt ferfi elorehajolt, es rameresztette szuros, szurke szemet. Ettol olyan kenyelmetlen erzese tamadt Stormgrennek, hogy meg kellett szolalnia — pedig nem akarta, hogy o szolaljon meg elsonek.
— Gondolom, azert jottek, hogy megvitassuk a felteteleket. Mennyi a valtsagdijam?
Eszrevette, hogy hatul valaki jegyzi a szavait egy gyorsirotombbe. Az egesz roppant szakszeru volt.
— Igy is folfoghatja, fotitkar ur — valaszolta a vezetojuk dallamos walesi kiejtessel. — De minket az informacio erdekel, nem a penz. Szoval igy allunk, bolintott ra gondolatban Stormgren. O tehat most hadifogoly, es ez itt a kihallgatasa.
— Tudja, mik az inditekaink — folytatta a lagyan fuvolazo hang. — Ha akarja, nevezhet bennunket ellenallasi mozgalomnak is. Mi hisszuk, hogy a Foldnek elobb-utobb ki kell vivnia a fuggetlenseget, de tudjuk, hogy a harcot csak kozvetett modszerekkel, peldaul szabotazzsal es engedetlenseggel lehet folytatni. Azert is raboltuk el ont, hogy megmutassuk Karellennek, hogy nem trefalunk, es hogy szervezettek vagyunk, de legfokeppen azert, mert egyedul on mondhat nekunk valamit is a fokormanyzokrol. Maga ertelmes ember, Stormgren ur. Ha egyuttmukodik velunk, visszanyeri a szabadsagat.
— Mit akarnak megtudni tulajdonkeppen? — kerdezte Stormgren ovatosan.
Azok a kulonos szemek mintha egyenesen az agyaba furodtak volna; Stormgren meg soha eleteben nem latott hozzajuk hasonlot. Aztan ujbol megcsendult a dallamos hang: — Tudja, hogy valojaban kik vagy mik a fokormanyzok? Stormgren kis hijan elmosolyodott.
— Higgye el, en eppoly buzgon faradozok ennek kideritesen, mint onok.
— Tehat hajlando valaszolni a kerdeseinkre?
— Nem igerek semmit. Lehet, hogy valaszolok.
Joe halk, megkonnyebbult sohajt hallatott, s a szoban vegighullamzott a varakozo suttogas. — Van egy altalanos elkepzelesunk arrol, hogy on milyen korulmenyek kozott szokott talalkozni Karellennel — fuzte tovabb a szot a masik —, de talan on hajlando lesz pontosan beszamolni ezekrol, nem hagyva ki semmit, ami fontos.
„Na, ez meg nem arthat!” — gondolta Stormgren. Ezt megtette mar tobbszor is, es ugy fog festeni, mintha egyuttmukodne veluk. Vannak itt eszes koponyak, talan eszrevesznek valami ujat. Hasznaljak fel batran azokat az uj informaciokat, amiket ki tudnak csalogatni belole — csak aztan osszak is meg vele, amit talaltak. Hogy a dolog barmi modon arthatna Karellennek, azt egy percig sem hitte.
Benyult a zsebebe, elovett egy ceruzat meg egy hasznalt boritekot, s mikozben beszelni kezdett, gyorsan jegyezgetett.
— Nyilvan tudjak, hogy szabalyos idokozonkent ertem jon egy kis repulogep, hogy mi hajtja, azt nem lehet megallapitani, es folvisz Karellen hajojahoz. A repulogep behatol a torzsbe, bizonyara lattak mar a teleszkopos technikaval keszult filmeket, amelyek errol a hadmuveletrol szamolnak be. Akkor ujra kinyilik az ajto, ha lehet azt egyaltalan ajtonak nevezni, es en belepek egy kis szobaba, ahol csak egy asztal, egy szek es egy kepernyo van. Az alaprajz nagyjabol ilyen.
Atnyujtotta a vazlatot az oreg walesinek, de az a kulonos szempar ra se pillantott. Tovabbra is Stormgren arcara szegezodott, es ahogy jobban megnezte, mintha valami valtozas zajlott volna le a szempar melyen.
A szobaban nema csend lett, csak a hata mogul hallotta, hogy Joe hirtelen beszivja a levegot.
Zavartan es bosszusan nezett vissza az oregre, s ekozben lassankent derengeni kezdett neki valami.
Zavarodottsagaban gombocca gyurte a kezeben tartott boritekot, es ledobta a laba ele.
Mar tudta, miert tamadt benne az a furcsa erzes e szurke szempar lattan. A szemben ulo ferfi vak volt.
Van Ryberg nem tett ujabb kiserletet a Karellennel valo kapcsolatteremtesre. Automatikusan folyt tovabb az ugykorebe tartozo munka nagy resze: a statisztikai adatok tovabbitasa, a vilag sajtojanak kivonatolasa es a tobbi. Parizsban a jogaszok tovabb vitatkoztak a vilagalkotmany tervezeten, de ez most nem tartozott ra.
A felugyelo ket het mulva fogja kerni a vegso fogalmazvanyt, ha addigra nem lesz kesz, Karellen nyilvan megteszi a szukseges lepeseket.
Es Stormgrenrol tovabbra sincs semmi hir.
